Kereső
Belépés
Szavazás

Fel mered e vállalni Jézust Megváltódnak mások előtt is?

Az egyház 7 szépsége, Énekek éneke 4, 1-8

2013-09-08. Úrnapi istentisztelet.

Beregújfalui Evangéliumi Református Egyház. Tóth Z lp. Interneten elérhetőek vagyunk az alábbi címen:

www.EvRefBeregujfalu.Wordpress.com

Az egyház hét szépsége

Énekek éneke 4, 1-8

A magyar református köztudatban az egyházról alkotott kép a következő: a mi egyházunk a mi beteg öreganyánk, aki halálos ágyán fekszik, pelenkázni kell, ápolni, amíg még lehet, de el nem hagyni semmi áron. A Bibliában az egyházról alkotott kép pedig a következő: Krisztus jegyese, fiatal szűz, szép mennyasszony, aki a megszentelődésben még szebb lesz, akit a lelkészeknek igyekezni kell felkészíteni a vőlegénnyel való találkozásra, ahogy Pál mondja az egyik gyülekezetnek, hogy igyekszik őket, mint szeplőtelen szüzet bemutatni, odavezetni Jézushoz, a mennyei vőlegényhez az ő visszajövetelének nagy menyegzői napján (Kol 2, Ef 5). Az egyháznak, annak helyi látható formájának, a gyülekezetnek, a szépsége Istentől van. Isten az, aki az egyházat formálja, és ő az, aki benne gyönyörködik és ő az, aki azt dicséri is. Egyik próféta mondja az idős Éli főpapnak, aki családi okok miatt (fiait ki kellett volna zárni, és így nem lett volna nekik miből megélni), nem akarta az egyházfegyelmet gyakorolni kora egyházában, és emiatt a mulasztása miatt, meghalt a két fia, ő maga is, és családjától elvette Isten a papi méltóságot. Isten figyelmeztető szavai között egy nagyon szép igét olvashatunk az 1 Sámuel 2: 30-ban: „Mert akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek…” Lesz egy mennyei dicsőség és van egy földi is, ami a keresztyén ember és gyülekezet szentsége, szépsége, Istenhez való ragaszkodása, az igének való engedelmesség. Ezt Isten értékeli, megdicséri, benne gyönyörködik és meg is áldja. A mai textus erről szól.

  1. Mi a külső és mi a belső szépsége Krisztus menyasszonyának

 A menyasszony hét szépségének a leírása van itt. Hét külső szépség: szem, haj, nyak, fogak, ajak, halánték, mell. Ezek külső szépségek, amely mindenki számára látható. Vannak rejtett szépségek, ami csak a vőlegényt illeti. Ahogy a hívő életben is vannak olyan bensőséges részei a lelki életnek, ami csak a vőlegényt, Jézust illeti. Ilyen a napi csendesség, ilyen az igén való elmélkedés, Isten magasztalása, dicsőítése, a vele való meghitt imaalkalmak vagy éppen ez a csendes hétvége is, ami most következik, amikor felmegyek a hegyre, hogy az én Urammal legyen belső lelki csendben, a világ, a munka, a gazdaság, a család kisebb-nagyobb gondjai, lent maradnak, mert nekem most az Úrral van találkozóm. Ezek a belső dolgok, amikor a hívő ember mindentől elvonja magát, hogy csak az Úrral legyen, olyan rejtett szépségei a keresztyén embernek, amit a világ nem lát és nem is ért, csak rohan magának a széles út mindennapos megszokott forgatagában.

Vannak viszont olyan külső szépségei is az egyháznak és a hívő embernek, ami szintén első sorban az Istennek szól, de azt láthatja minden ember, ez az életünk bizonyságtétele. Hogyan dolgozok, hogyan vezetem a családomat, hogyan és mire költekezek, vagy éppen visszafogom magam valamiben, amibe a világ esztelenül rohan. Részt veszek-e nyilvános bűnökben, ami elfogadottá vált a mai modern időkben? Van-e előre lépés az életemben, felvállalok-e igei igazságokat a tetteimmel is vagy a szám beszél arról, hogy világítani kell. Elhagyok-e olyan nyilvános dolgokat, ami az igével ellenkezik vagy az ige hatására hagyok-e el bűnöket? Vállalok-e szolgálatokat? A gyülekezet missziós munkái körül, az imaház körül, a táboraink körül mindig vannak szolgálati lehetőségek, keresem-e ezeket, ha meghirdetik ott leszek-e, ahogy egy komoly hívő embernek Krisztusért tudni kell vállalni, tudni kell időközönként a saját munkáját félretenni, hogy végezhesse az Úrét. Ez mind-mind a mennyasszony, a gyülekezet külső szépsége.

Fontos-e ez a sok külső dolog? Igen, mert az Isten ebben gyönyörködik. A világ nem mindig, mert a világ megmagyarázza, hogy azért a ti egyházatokban is vannak hibák, a tagok nem tökéletesek. Ez igaz, mert itt a földön nincs sem tökéletes egyház, sem tökéletes egyháztag, csak biblikus egyház van, és az igét komolyan vevő, megszentelődő keresztyén van. Mégis, minden hibái ellenére az Isten igéjének engedelmeskedő gyülekezeteknek és keresztyéneknek örül az Isten, látja a szépségüket, kifejezi örömét, megáldja életüket és bizonyságtételüket. Ezért nem mindegy, hogy biblikus-e egy egyház vagy a hívő ember egy biblikus egyházhoz tartozik vagy egy olyanhoz, ami tudja, hogy nem biblikus, de mégsem akar változtatni semmin. Itt csak ennyi a tét, hogy gyönyörködik-e bennem Jézus vagy nem gyönyörködik? Amikor valaki szerelmes lesz, akkor egyáltalán nem mindegy neki, hogy a kedvese gyönyörködik-e benne vagy sem. Amikor valaki újjászületik és így keresztyén lesz, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy Jézus, az Ő kedves Megváltója gyönyörködik benne vagy nem. Aki igazán szereti az Istent, annak ez soha sem mindegy.

  1. A menyasszony hét külső szépsége

A textus hét szépségét írja le a menyasszonynak: a szem, a haj, a fog, ajak, halánték, nyak és mell. Meg vannak ennek mindnek a maga jelentése és lelki megfelelője a keresztyén gyülekezet és keresztyén ember életében. Vegyük sorra őket, és közben vizsgáljuk meg magunkat, hogy dicsőíti az életünk, a szemünk, beszédünk, a fogunk, a lelki táplálkozásunk, stb.

  1. A szem

 A hívő ember szeme az Úrra néz. Abban gyönyörködik, amiben az Isten is gyönyörködik, és attól elfordul, amitől az Isten is elfordul. A hívő ember szeme meg van tisztítva. Ezért azt nézi meg, ami tiszta. Az utcán, a tévében, az interneten meg az újságban is. A hívő ember szeme az Urat keresi az igében, az életében, az eseményekben és a szolgálatokban is. A hívő ember szeme a célra néz, egyenesen előre, vigyáz az útra, és nem a mellékutakat keresi.  A hívő ember szeme nem irigy a világ dolgaira, de észreveszi Isten teremtett szépségeit, kezének munkáit maga körül. A hívő ember szeme nem csak önmagát látja meg, hanem meglátja a másikat is, annak örömeit és bánatait egyaránt. A hívő ember szeme nem csak kifelé, hanem befelé is lát. Megvizsgálja önmagát, befelé is látja azt, amit meg kell látni a szívben és a gondolatokban, hogy az kedves-e az Úrnak.

  1. A haj

 A haj fátyol a menyasszony számára.  A haj a nőiesség jele. A haj mérete és formája mutatja, hogy valaki fiú vagy lány. A haj a nő ékessége, szépségének koronája, amit a fején hord. Mindig tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mi a szépségünk koronája. Mint keresztyén férfinek az, hogy minél modernebb technikai eszközeim vannak vagy milyen drága a hobbim? Mert a világ fiai ebben gyönyörködnek. Olyan szomorú, amikor egy keresztyén családfő a világ anyagi javaival páváskodik. De olyan szép az, amikor a keresztyén férfi a felesége és gyermekei szeretetével és hitben való pásztorolásával ékes. Amikor attól szép a keresztyén férfi, hogy erejét, ügyességét, pénzét Isten dicsőségére fordítja. Amikor egy keresztyén asszony nem a csinosító világi dolgok hajszolásától szép, hanem attól, hogy engedelmes feleség, jó anya, és szolgálatkész egyháztag. Amikor a keresztyén fiatal nem attól szép, hogy megfelel a kor divatjának és elvárásainak, hanem az igének, és az Isten elvárásainak igyekszik megfelelni.

Kedves testvér! Mond, mi a te szépségednek koronája?

  1. A fogak szépsége

A fog, az, ami jól megrágja a táplálékot. Mindig kérdés, hogy én mennyire rágom meg a lelki táplálékot. Az igének felületes hallgatója vagyok, vagy törekszem meg is érteni az üzeneteket, és annak mélyebb értelmét. A férjemmel, feleségemmel vagy este a gyermekeimmel, ha elolvassuk az igét, akkor azt igyekszem megbeszélni, megrágni, forgatni a számban.

Találkoztam egy nem rég megtért hívővel. Biztattam, hogy kezdje el olvasni a Heidelbergi káté és az abban lévő igei hivatkozásokat, hogy értse a mélyebb igei összefüggéseket és tanításokat is. Mert a tej után, az evangélium után kell a keményebb eledel is az egészséges táplálkozáshoz. De az illető tiltakozott, hogy ő nem érti és nem is akarja azt tanulmányozni. Jó a tej, de ha valaki húszévesen is csak kizárólag anyatejen él, az nem valami egészséges. Elmarad az ilyen a fejlődésben. Az egészséges fejlődéshez egészséges táplálkozásra van szükség. Ezért ajánlják komolyabb misszionáriusok a frissen megtérteknek, hogy biblikus gyülekezethez kapcsolódjanak, ahol változatos a lelki táplálék, hitvallást is tanítanak és mélyebb bibliai tanításokat, és van egyházfegyelem is. Mert a gyermeket nem csak változatos étellel kell táplálni, hanem időközönként tisztába is kell tenni.

  1.  Az ajak

„Ajkad, mint a karmazsinfonal, bájos vagy ha beszélsz.” A keresztyén ember beszéde tiszta beszéd. Amikor a hívő ember beszél, akkor legyen csendes, visszafogott, derűs és hálás. Ezért bájos, Isten előtt kedves a hívő ember beszéde. A világ beszéde Isten előtt olyan, amire csak ennyit mond a Róma 3-ban, hogy nyitott sír az ő torkuk. A hívő beszéde meg előtte kedves, ahogy a vőlegény számára kedves a menyasszony ajka és beszéde. Isten megtisztította Ézsaiás ajkát oltárról vett szénnel. Vajon milyen a mi ajkunk, milyen a mi beszédünk? Világian mocskos, vagy Isten által megtisztított? Annyira utálatos, amikor egy hívő ember trágárul és kétértelműen beszél. Kedves viszont Istennek az, amikor a hívő ember igene igen és nemje nem, amikor szelíd, csendes, kedves és visszafogott az a beszéd, amiben öröm van és Isten iránti hála.

  1. A halánték szépsége

A fej a gondolkodás jelképe. Ez belső dolog. De egyben külső is. Mert a gondolkodás mindig meglátszik az életemen. Hogyan gondolkodok, olyanok lesznek a külső dolgaim is. Sőt a világ fiai és a liberális keresztyének következtetéseket vonnak le életünk külső dolgaiból, hogy milyen a mi gondolkodásunk. A haj az ékesség, ami mögül ki-ki villan a halánték. Ha Krisztus és az ő tévedhetetlen igéje a koronánk és az ékességünk, akkor a mögött majd ki-kivillan a kálvini-puritán református gondolkodás drága értéke, ami ma már a magyar reformtusság között is szinte teljesen ismeretlen.

  1. A nyak szépsége

„Nyakad olyan karcsú, mint a Dávid tornya, ezer kerek pajzs függ benne.” Miért egy katonai létesítményhez hasonlítja a nyakat?  Nyilván ez a torony szép és karcsú volt. De egyben az erő és az előretekintés jelképe is. A torony azért volt felelős, hogy onnan nézze az őrálló az utat. A menyasszony szépsége az, ha a nyaka nem forog el egykönnyen. Ez lelkileg is igaz. Vannak keresztyének, akik olyan könnyen forognak. Fújja őket a szél ide és oda. Vannak keresztyének, akik viszont szilárd meggyőződésre jutottak, akik erős igei talajon állnak, és nem lehet őket olyan könnyen elfordítani az igétől és az Úrtól. Mennyire szilárd a mi meggyőződésünk, fejünk és tekintetünk mennyire előre néz, az utat figyeli?

  1. A mell szépsége

Ez az utolsó a felsorolásban. Gazellához hasonlítja, ami liliomok között legel. A liliom a szépség és tisztaság jelképe. A menyasszony vigyáz arra, hogy ne csak szép, de tiszta is maradjon. A gazella pedig a rejtőzködés mestere. A gazella a legnehezebben elejthető vadak közé tartozik. Rendkívül éber, messziről észreveszi a vadászt, és nagyon gyorsan és könnyen elszökken. Ilyen kell, hogy legyen a keresztyén ember és a keresztyén gyülekezet is. Tisztában kell lenni az értékeinkkel, hogy Jézus számára szépek és kívánatosak vagyunk. Igaz, hogy ez is kegyelemből van, de van. Észre kell vennünk a vadászt, az ördögöt, aki vadászik örömünk, tisztaságunkra, békességünkre, a szívünkre. Mindazokra a szépségekre és értékekre, ami csak Istent illeti. Azt akarja a Sátán, hogy a világ dolgaiban kiégett keresztyének legyünk, akik Istennek már csak azt adják, ami belőlük megmaradt a világ utáni loholásból. Legyünk úgy szépek, mint a gazella, amely szeret a liliomok között legelni, és könnyen elillan, ha veszélyt sejt.

A végén két gondolat maradt. A mennyasszony elmondja, hogy felmegyek a mirha hegyre. Ez az, amikor a hívő ember Jézushoz megy, a Golgota hegyére. Ott talál a szív békességet és nyugalmat, erőt, támaszt és biztatást, bűneire bocsánatot, élete dolgaihoz meg újabb kegyelmet. Ez a hely mirha hegy, mert kedves, drága és jó illatú, kívánatos, ami után vágyódik a szív.

Aztán a vőlegény is megszólal a textus végén, hogy jöjj fel kedvesem a Libánonról, az oroszlánbarlangoktól hozzám. Ez a világ néha olyan, mint a Libánon, sok szép és szédítően magas dolog van benne. Ahogy halad a kor egyre igényesebb, szebb, drágább és éppen ezért szédítőbb minden, mint a Libánon cédrusai, és hegycsúcsai. De ez a világ olyan Libánon, ami nem mentes az oroszlánbarlangoktól, a Sátán sok-sok csapdájától és támadásától. Ezzel van tele ennek a szédítő világnak a dolgai. Gyakran a keresztyének is futnak a világ szédítő szépségei után, és gyakran észre sem veszik, hogy oroszlánbarlang mellett élnek. Ezért szólít Jézus, hogy jöjj hozzám. Jézusnál biztonságban vagyunk. Ezért kell nekünk Jézushoz jönni a napi csendességekben, egy biblikus hitvalló gyülekezethez való tartozásban, egy szolgálatban, családunk, munkahelyi és anyagi életünk dolgaiban is, ami miatt annyi sok keresztyén családfő megszédült már. Jézushoz kell jönnünk, az ő igéjéhez, és az ő szerető karjaiba, a vele való lelki közösségre. Ez a kar megtart, hogy el ne szédüljünk, és az ő ajkának igéi megtanítanak arra, hogy csak a célra nézzen a szemünk, a mennyeire, és csak az útra, a keskenyre, ami életre visz. Hadd legyen egy énekvers előttünk, ami ezeket a dolgokat olyan szépen összefoglalja: 480: 4 dicséret „Hadd gyűjtsön a világ…”

Az egyház 7 szépsége, Énekek éneke 4, 1-8 hozzászólásai

Szólj hozzá

0.072 mp