Kereső
Belépés
Szavazás

Fel mered e vállalni Jézust Megváltódnak mások előtt is?

Énekek éneke3:1-5

2013-08-04. Úrnapi istentisztelet

Evangéliumi Református Egyház, Beregújfalu, Kárpátalja. interneten:www.EvRefBeregujfalu.Wordpress.com

Tóth Z ev. ref. lp.

A vőlegény keresése és megragadása

Énekek éneke 3, 1-5

Legutóbb az Énekek énekéből azt vettük, hogy Isten népe, tavaszodj. Vannak telek, mélységek, lehalkulások az Isten népe életében, de helye van a megújulásnak a hitben. Isten népe Jézus számára galamb, amely a sziklahasadékban, Krisztusban él, az ő oltalmában. Amely egy életen át csak egyet szeret, a Krisztust, és amely csak tiszta vízzel és búzával él, ami Isten szent és tiszta igéje.

Ma pedig a vőlegény keresése és megragadása lesz soron. Hogy a hívő embert milyen nyugtalanság kell, hogy elfogja, ha a vőlegényt nem érzi maga mellett, hogy addig nem szabad nyugodnunk, míg újra magunk mellett nem tudhatjuk, és őt meg kell ragadni, soha el nem engedni, ha újra rátaláltunk.

Segédlelkész koromban kikerültem egy bibliaszövetséges lelkész mellé. A gyülekezetében szembesültem azzal a tiszta és képmutatás nélküli hittel, amely ma már csak igen kevés református gyülekezetben található fel. Tartottam a bibliaórát az öreg Zimányi alatt megtért idős asszonyoknak, mert ez a gyülekezet (Mezőgecsei Ref Egyház) korábban az ő gyülekezete volt. Miközben tanítottam az idős hívőket az igére, folyamatosan azt éreztem, hogy van bennük valami, amire igazán ők tanítanak ennek. Ez pedig az a tiszta, őszinte, mély hit és természetes ragaszkodás a Krisztushoz, amit teológus és lelkész körökben nem igazán tapasztaltam azokban az években. Éreztem, hogy ez belőlem hiányzik. Akkor kezdtem el foglalkozni komolyabb református tanításokkal és közben buzgón könyörögtem azért, hogy átéljem és benne éljek abban a Krisztussal való szoros közösségben, amiben ezek az egyszerű, de mély hitű keresztyén idősek életek. Ezek után sok év telt el, sok szolgálat, sok tusakodás, de Isten mégis megadta ezt az örömöt, főleg már az egyházszakadás után az új szolgálati helyemen, ahol együtt tanultuk a beregújfalui atyafiakkal a hitvalló református keresztyénséget. Számomra ez a Krisztussal való szoros közösség jelenti az örömöt, a békességet, és ha ez valami miatt megtörik, akkor ezután vágyódom, és keresem, míg újra meg nem találom.

A mai igében éppen erről a Krisztus-keresésről van szó. Nézzük meg szépen sorban a textust.

Legelőször is a mennyasszony bizonyságot tesz, hogy éjjelente az ágyán kereste a vőlegényt

Vannak liberális keresztyének, akik ezen igén fellélegeznének, de – nagy szomorúságukra - itt nem arról van szó, hogy a vőlegénynek helye van a mennyasszony ágyán az esküvő előtt. Az ágyán kereste éjjelente, méghozzá úgy, hogy kiment a város utcáira, találkozott az őrállókkal, majd a vőlegénnyel és aztán hirtelen bevitte anyja házába. Ez egy éjszakai álom leírása. Hisz világosan mondja: „ágyamon éjjelente kerestem őt.”

Szulamitnak a szíve annyira tele volt a Salamon utáni vágyakozással, hogy még álmában sem nyugodott, még ott is őt kereste. Álmában lehetséges volt, hogy az egyébként a főváros palotájában lakó király, egy vidéki város utcáit járja magányosan. Szulamit pedig ment, és keresett és kutatott, míg meg nem találta.

Ilyen a Krisztus keresése is. Az ő szerelmével van tele a szívem, és ha nem érzem szorosan magam mellett, akkor elindulok és kitartóan keresem. De hát mi választhat el minket Krisztustól? Igazából semmi, ahogy mondja a Róma 8, az ő szerelmétől semmi sem szakíthat el. De van valami, amitől Krisztus visszahúzódik, ahogy az Ő Szentlelke is, aki egyébként a hívő szívében lakik. Ezek pedig a bűneink, azok miatt húzódik vissza. Ezért nem mond keresztyén ember ilyet, hogy bűnös vagyok, az is maradok nincs mit tenni. Nem. Szent vagyok, Isten tulajdonába vett népe, és ha el is esek, ha gyengeségből elbotlok valamilyen bűnben, akkor felállok, rendezem, keresem és kutatom a Krisztust, mert nélküle, az ő közössége és szerelme nélkül élni nem lehet. Krisztus megváltott népe a Krisztussal él közösségben, azelőtt a bűnnel élt, de most már a Krisztussal. Ezt a közösséget pedig nem adná semmiért. Ebből nem engedünk, ez a mi drága kincsünk, életünk egyetlen vigasztalása: „életemben, és halálomban a Krisztusé vagyok, aki az ő drága vérével minden bűnömért eleget tett…”

Milyen a Krisztus és a vele való mélyebb közösség keresése? Olyan, mint amikor elvesztem azt, ahová tartozok. Közülünk többen is járnak gombázni vagy vannak, akik autót vezetnek. Többünkkel előfordult már, hogy eltévedtünk az erdőben vagy az országutakon. Ilyenkor elfogta a szívünk egy szorító érzés, egy erős hiányérzés, ami egyben egy elveszettség érzése is. Egy védtelen érzés, hogy védtelen és remény nélküli vagyok, mert nem tudom, hogy hol vagyok, hová tartok és mi lesz ennek a vége. Ilyen pontosan az, amikor Jézustól eltávolodik az életünk vagy éppen, hogy felületes keresztyén életet élünk. Ilyenkor kell, hogy elfogja a szívünk ez az elveszett, nyugtalan hiányérzett. Ilyenkor kell, hogy elkezdjük a Krisztust keresni, mindenekelőtt. Legyen ő olyan fontos, mint maga az élet, mert ő maga az Élet. Nélküle pusztulás vár az elveszett emberre, vele élet, nincs felemás helyzet, nincs arany középút, nincs kényelemes vallásos megalkuvás, otthon letudott keresztyénség. Vagy a Krisztus nyugtalan, forró és szűnni nem akaró megkeresése és megragadása vagy az elveszett ember bizonytalan járkálása, aminek a vége a pusztulás.

Szulamit álmában mindenütt kereste a vőlegény. Nekünk is mindenütt kell keresni.  Ne elégedj meg azzal, hogy keresed az imaházban vasárnaponként. Nem az kevés. Keresd az igében, keresd az őrállóknál, keresd életed minden dolgaiban, munkádban és pihenésedben. Úgy keresd, hogy nem nyugszol, míg meg nem találod, hisz nélküle elveszett ember vagy.

Isten rendelt őrállókat, akik őrzik és útbaigazítják a keresőket, fegyelmezik a rendetleneket és felügyelnek a közösség békességére. Ezek voltak az éjjeli őrök, a katonák a várban, és ezek a lelkészek, presbiterek, diakónusok az egyházban. Sőt te magad is, ha már keresztyén vagy, akkor azzá kell, hogy legyél. Vajon kinek lehetek én az őrállója? Kinek adhatok én útbaigazítást? Keresők mindig lesznek, Isten Szentlelke munkálkodik, mint a szél. Nem tudjuk, hol jár, csak a hatását látjuk. Hatása pedig az, hogy mindig lesznek érdeklődők, mindig lesznek kérdezők és keresők, mindig lesznek, akik megtérnek, Istentől új szívet nyernek. Ezeknek az új szíveknek válaszok kellenek, hitvalló biblikus közösségek kellenek, támogató és szerető szívek kellenek, akik ha kell, intenek, ha kell, biztatnak, ha kell, odaállnak. Kinek lehetek én az őrállója? Erre naponta készen kell, hogy álljak, hogy Isten majd hozzám is küld keresőket, akinek el tudom mondani, hogy hol a Krisztus, mert én is közösségben élek vele. Mert valamikor én is felületes keresztyén voltam, de kerestem, és nem nyugodtam, míg meg nem ragadtam.

Ez a következő. Szulamit nem csak rátalált álmában Salamonra, hanem meg is ragadta és el nem engedte. Sok igehirdető csak erről beszél, hogy találd meg Jézust. Az ige tovább megy: ragadd meg Jézust. Mint az asszonyok a feltámadás reggelén megragadták a lábát, és nem akarták elengedni. Vagy mint a sziro-főníciai asszony, aki nem ment el, amikor Jézus próbára tette a hitét, hogy először a fiaknak kell enni a kenyérből. Nem ő megelégedett a morzsákkal is, csak Krisztustól kapja, csak tőle el ne menjen, hisz megtalálta őt.

Ezért nekünk is, mindent meg kell tenni, hogy Jézust megragadjuk. Jézust megragadni abban lesz konkréttá, hogy igéje szerint élek, ápolom a vele való közösséget. Biblikus gyülekezetbe járok és biblikus keresztyénséget élek. Nem kétfelé sántikálok, hanem szemem előre néz a keskeny úton, és egyenesen vándorlok a mennyei város felé. Élek az igével, a gyülekezeti alkalmakkal, nem csak vállalok, hanem egyenesen keresem a szolgálati és bizonyságtételi lehetőségeket. Mert meg kell ragadni a Krisztust, és ehhez meg kell ragadni minden eszközt, minden kegyelmi eszközt, amit ő arra, adott, hogy segítsenek vele közösségben élni.

A textusunk végén Szulamit figyelmezteti a lányokat, hogy ne keltség fel a szerelmet, míg nem akarja. Ahogy a biblikus közösségeknek is figyelmeztetni kell az igétől elhajolt közösségeket, hogy ne ébresztgessék mesterségesen a szerelemet, a hitet. Ne a keresztyén rock koncertre térjenek meg, ne is a nagyvárosi gyülekezetek úgynevezett bibliaóráira, ahol a darwinista pszichológia módszereit alkalmazzák, ne is a falusi gyülekezetek tánciskoláira, vagy báljaira, hisz Krisztus egyházat alapított nem táncházat. Ne magyarság, ukránság vagy bármilyen nemzetpolitika az, ami ébressze az embereket. Nem, mert meg van írva: „mert tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.”(1 Kor 1, 21). Bár ez a világos beszéd nem tetszik sokaknak, de a hívő nép lássa és értse meg az igét: „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” (1 Kor 1, 18) Csak hirdessük az igét, csak tegyünk bizonyságot, hadd szóljon a keresztről való beszéd tisztán politika, tánc, rock, karizmatikus extázis, mulatás, pszichológia nélkül. Istennek az tetszett, hogy a tiszta ige mentse meg az ő elhívott és választott népét. Törekedjünk arra, hogy ne felületes keresztyénséget éljünk. Ha Krisztust távolinak érezzük, akkor tegyünk meg mindent, hogy keressük, megragadjuk és el ne engedjük őt.

Szulamit az anyja házba vitte Salamont. A zsidó sátor vagy ház női része az a hely volt, ahová csak a férjnek volt szabad bemenni. Az a legbelsőbb közösség. Erre kell törekedni, hogy szívem legbelső közössége a Krisztusé legyen, ahhoz senkinek nincs joga, egyedül csak az Úrnak. Ámen

Énekek éneke3:1-5 hozzászólásai

Szólj hozzá

0.092 mp