Kereső
Belépés
Szavazás

Fel mered e vállalni Jézust Megváltódnak mások előtt is?

"Megdobogtattad szívemet..." Énekek éneke 4, 9- 5, 1

2013-09-22. Úrnapi istentisztelet.

Evangéliumi Református Egyház

Beregújfalu. Tóth Z. lp.

Interneten: www.EvRefBeregujfalu.Wordpress.com

„Megdobogtattad szívemet…”

Énekek éneke 4, 9- 5, 1

A mai igében a vőlegény dicséri a menyasszony szépségét, ahogy illő és kellő, hogy a vőlegény és a férj mindig is dicsérje és értékelje a menyasszony illetve a feleség szépségét. Férfitestvérek, jó ha erről soha nem feledkezünk meg. De a mai igében újra csak az ige lelki vonatkozásait fogjuk megnézni. Jézus dicséri az egyház, a keresztyén ember és a helyi gyülekezet lelki szépségeit. Mit is és miben is áll ez a lelki szépség – ezekre fogunk ma kitérni.

„Megdobogtattad a szívemet…” – Nem tudom, hogy a feleségünk megdobogtatja-e a szívünk, de azt igen, hogy az rajtunk is áll, hogy meglássuk a szépségét. Jézus meglátja a hívő ember és a keresztyén gyülekezet szépségét. Sőt ez a szépség megdobogtatja az ő szívét. Tulajdonképpen ezért vagyunk, ez az egyház életének az értelme, hogy Jézus szívét megdobogtassa.

Mivel dobogtatjuk meg a szívét? Szemünk egy pillantásával – olvashatjuk az igében. Milyen a szemünk pillantása és tekintete? Megfáradt a bűntől? Ég a világ csillogásától? Belefáradt a világ szabta igények és szintek szüntelen hajszolásától? Vagy ragyog benne az Úr fénye, az Isten szerelmének a fénye? Nem mindegy, hogy csillog-e a szem vagy sem? És ha csillog, akkor minek a fénye ég benne?

Mivel dobogtatjuk meg még a Jézus szívét? A nyakdísz, a nyaklánc egyetlen szemével. A keresztyén ember nyakéke a Krisztus igája, ami könnyű és gyönyörűséges. Az ő szolgálatának és követésének a terhe, ami bár teher, de mégis gyönyörűséges és jó. Ez díszíti a keresztyén embert, amikor látható és észrevehető az életünkben, hogy mi tudatosan szolgáljuk az Urat.

A modern időkben megnyíltak a határok, a nyugati világ sok csillogása. Nyíltak bizonyos lehetőségek is, és ezzel együtt óriásira, utolérhetetlenre növekedtek az emberek igényei. Ezzel együtt megjelentek a világias keresztyének is, akik két-három állást is vállalnak vagy kétes üzletekbe is bonyolódnak, csakhogy meg legyen a mikrobusz, a mercédesz és a szép ház. Ezek a világias keresztyének egyre kevesebb és kevesebb idővel rendelkeznek, mert egyszerre ők sem lehetnek két helyen. A sok hajtástól megkopik a fény a szemben, elkopnak az alkalmak, amiken részt vesznek, az igék, amiknek engedelmesek, és lejjebb száll a lelki igény: megelégesznek egy névleges egyház névleges egyháztagságával, mert azt kevesebb időből, erőből és pénzből meg lehet úszni.  A Krisztus igéjét így váltja fel a világ igája. Minél több világi igát akasztok a nyakamba, annál több lánc és lánc van, amit hurcolnom kell, míg össze nem esek a világ és magam szabta célok hajszolása alatt. Az ige csak egy láncról tud, ez a Krisztus igája. Ez pedig olyan könnyű és gyönyörűséges, Isten szemében pedig szép, hogy annak egyetlen egy szeme, egyetlen egy kis láncocskája megdobogtatja a Krisztus szívét.

Mivel dicséri még a vőlegény a menyasszonyt, Jézus a keresztyén embert és gyülekezetet? Ezt mondja neki: „jobb a szerelmed a bornál.”  A bor bódít és feledtet, látszólag megoldást nyújt a gondokra és problémákra. De csak látszólag. Mennyivel jobb az istenszerelem, a Krisztus szerelme. Mivel tudom, hogy Jézus szeret, tudom, hogy az életem, az üdvösségem, minden dolgom az ő kezében van, ezért nekem nem kell félnem semmitől. Jézus látja a szívemben ezt az érzést, ezt a hitet és meggyőződést, és ezt mondja erre: „ez a szerelem, jobb a bornál.” Aki a borhoz menekül, az feladja a harcot. Aki Jézushoz menekül, az szembenéz a problémákkal. Jézusnál igazi megoldást találunk az ideiglenes földi problémákra, és igazi megoldást találunk arra is, hogy mi lesz majd akkor, amikor meghalok, megállok az Isten előtt. Ugyanaz. Az a Jézus, akit szeretek minden felett, és naponta mellém áll, az ugyanaz marad akkor is, amikor halálom pillanatában meg kell állnom Isten előtt, ő akkor is mellém áll, és akkor is szeret.

Mivel dicséri még a menyasszony szépségét? Ezzel: „olajod illatosabb a balzsamnál.” Krisztus jó illata vagyunk, ami kellemes és éltet. Igaz, hogy a hitetleneknek halál illata halálra, de azoknak, akik a bizonyságtételünkre hisznek, élet illata életre. Istennek pedig kedves jó illat. A balzsam az ókorban az arannyal vetekedett. Nagyon nagy drágaságnak tartották ezeket a parfümtermékeket. Isten még ettől is nagyobb drágaságnak tartja, ha megérzi az életünkön ezt a jó illatot. Ami első sorban az Úr Jézus megváltása, igazsága, de másodsorban a neki való engedelmesség is, ami abból fakad. Ezért említi az ige, hogy ruháid illatat, mint a Libánon illata. A hívő ember lelki ruhája nem más, mint Jézus megváltása és igazsága. Isten ezt megérzi rajtunk, de megérzi az ő igéjének való engedelmességet is, ami többet ér minden áldozatnál.

Mivel dicséri még a menyasszonyt? „Színméz csepeg ajkadról.” A tej és méz a bővölködés jele. A keresztyén ember beszéde éltet és gazdagít. Milyen a mi beszédünk? Annak építőnek, másokat meggazdagítónak, lelkileg megerősítőnek kell lenni. Erre törekedjünk, hogy Jézus ezt mondja rólunk: „színméz csepeg ajkadról.”

Mivel dicséri még a mennyasszonyt? „Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom.” Jézus számára a keresztyén ember és a keresztyén gyülekezet testvére, mert egy az Atyánk, de a menyasszonya is, hisz magának eljegyezte a vérével, drága áron, és eljön érte, hogy bevigye a mennyei menyegzőre.

A bezárt kert/paradicsomkert az a király öntözött, fallal körülvett díszkertje volt, ahová csak igazán különleges emberek léphettek be. Itt az igében egy ilyen kertnek a leírása következik. Ilyen kert a mi szívünk. Oda csak Jézusnak van belépése, senki másnak. Sem kőből, fából készült bálványok, sem elgondolt bálványok, sem pénz, sem világ, sem testiesség, sem semmi más oda be nem mehet, mert az bezárt kert, a Király, Jézus számára van fenntartva.

Milyen legyen ez a szív? Tele van drága és ritka gyümölcsökkel. Ez a keresztyén ember jócselekedetei. Tele van illatos növényekkel. Ez az illat a szívünk szeretete és Isten igéje iránti engedelmessége. Ez jár a királynak. Ezekben legyünk gazdagon termők. Aztán tele van ez a kert forrásvízzel és az abból faakdó patakokkal. Ezek táplálják a kertet. Látunk ilyet az Édenben, és az Új Jeruzsálemben is. Szívünk kertjét az ige és a Lélek vize táplálja és frissíti. De hogyan lesz patakká, csörgedezővé ez a víz? Úgy hogy folyik egyik helyről a másikra. Az állóvíz megposhad, mint a halastó a nyáron és kipusztul annak élővilága. Ilyen a szív is, ha abban elakad az élővíz, aki megposhad a keresztyén ember élete és kipusztul annak élővilága. De hogy lehet élővé és csörgedezővé az ige vize a szívben? Csak úgy, hogy adok és kapok, kapok és adok. A csendességben, a gyülekezeti alkalmon, a csendes hétvégén, csendes napon felveszek, a világban, a munkában, az iskolában leadok. Felveszem, leadom, és így átfolyik rajtam az ige, az élet.

Szeretet testvéreim, miért kell a szívünk kertjén ennyire gondozni?

A textus záró verse elmondja: „Bejöttem kertembe, húgom, menyasszonyom.” Azért, mert arra a jár a király, és oda bemegy. Isten a magasságban, a szentségben lakozik, de a hívő emberrel is, aki megtört lelkű és az ő beszédeit rettegi. Legyen gondunk a szívünkre, hogy a méltó vendéghez igazítsunk annak állapotát is, hogy az is méltó legyen. Ámen

"Megdobogtattad szívemet..." Énekek éneke 4, 9- 5, 1 hozzászólásai

Szólj hozzá

0.011 mp