Kereső
Belépés
Szavazás

Fel mered e vállalni Jézust Megváltódnak mások előtt is?

Pápai Ernő: Gondolatok teremtő ereje, és veszélyei a hívő emberre

A gondolatok teremtő ereje, és annak veszélyei a hívő emberre nézve

„Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket (1 Móz. 1: 26-27).

 

„Aki behunyja szemét, álnokságot tervez, aki összeszorítja ajkát, gonoszságot hajt végre” (Péld. 16: 30).

 

Ez a hét olyan gyakorlati kérdések taglalásának jegyében zajlik, amelyek kihatással vannak megszentelődésünkre, és meghatározzák jövőnket. Ma kevesen vannak az átlagemberek között, akik nagy jelentőséget tulajdonítanának a gondolatoknak. Nekünk azonban, akik lelki emberek vagyunk Krisztusban, nem szabad felszínesen elsikkadnunk a kérdés felett. Miért is? Azért, mert a gondolatok kérdései, hatásai, és erejük sokkal nagyobbak annál, amit feltételezni merészelnénk.

I. Miért kell foglalkoznunk a gondolatainkkal? Talán úgy gondoljuk, hogy annyi más előbbre való dolog van, akkor meg miért éppen a gondolatoknak lett olyan nagy feneket keríteni, és tárgyalni azokat? Erre három jó okunk van:

1. Azért, mert a gondolataink jelenléte istenképűségük egyik biztos jele. Bármit is tesznek az evolucionisták, és bárhogyan is próbálják hamis és istentelen nézetüket hirdetni: egy botránykővel nem bírnak. Ez pedig nem más, mint: a gondolat. Habár nagyon tülekednek azért, hogy bizonyítani tudják, az állatok is gondolkodnak, erre nincs semmiféle tudományos bizonyíték, és soha nem is lesz. Az állatok a teremtés folytán egy „kód-sort” kaptak, amely meghatározza viselkedésüket, ez nem más, mint az ösztön. Az ösztön az emberben is megtalálható, de Isten egyes egyedül az ember még egy olyan tulajdonsággal is felruházta, ami nem jellemző egyetlen más élőlényre sem: a gondolkodás képessége. Az elején felolvasott igerész jól mutatja, hogy a teremtés koronája Isten képére van alkotva, és az istenképűség egyik jellemzője a gondolat, az alkotás.

2. Azért, mert a gondolatoknak teremtő erejük van. A gondolatot az ember nem egy légüres térbe kapta. Mivel ez a tulajdonsága össze van kapcsolva érzékszerveivel, az ember képes alkotni. Sőt ennél is tovább megyek, azt kell mondanom, hogy a gondolatok elengedhetetlen következménye az alkotás. Így vagyunk teremtve. Ha nem hisszük, nézzünk Istenünkre. Mi történt a teremtés előtt? A Szentháromság Isten három isteni Személyének fejéből kipattant a teremtés gondolata. Azt nem tudjuk, hogy egy tökéletes, magával minden téren elégedett, és önmagában elégséges Isten miért teremt. Talán azért, hogy a magasztos kreativitását felszínre hozza, nem tudom. Egy valami azonban biztos: a gondolatot az alkotás folyamata követte (1 Móz 1: 1)! Ezért minden gondolat, ami kipattan a fejükből, és ami táptalajra talál bennünk, cselekedetté érik! Ezért nem mindegy, hogyan és miként gondolkodunk. 

3. Azért, mert gondolataink meghatározzák sorsunkat. Azt mondja egy régi talmudi mondás, hogy „Figyelj a gondolataidra, mert azokból szavak lesznek. Figyelj a szavaidra, mert azokból tettek lesznek. Figyelj a tetteidre, mert azokból szokások lesznek. Figyelj a szokásaidra, mert ők formálják jellemedet. Figyelj a jellemedre, mert a jellemed lesz a sorsod”. „Nincs Isten” – gondolja magában a bolond”, ahogyan mondja azt a zsoltár (14: 1). Csoda akkor, hogy ennek következtében megromlottak, és utálatosságot cselekedtek?  Mivel így gondolkodnak, nincs a bűnösök között értelmes, Istent kereső ember (2. vers). A gondolataink meghatározzák világnézetünket, és Istenhez, valamint az Ő ügyéhez való viszonyunkat. Ha Isten tölti be gondolatainkat, az Ő akaratát fogjuk mindenben keresni. Ha a világ kerekedik felül gondolatainkon, akkor a világgal lesz telve a szívünk.

II. Hogyan kell viszonyulnunk a gondolatainkhoz? Ha ilyen nyomós okunk van, hogy odafigyeljünk a gondolatokra, a következő kérdésünk az, hogyan kell hozzájuk viszonyulnunk? A gondolatok folyamatosan bombáznak minket. Nincs annyi hajunk szála, ahány gondolat megfordul egy nap a fejünkben. Mivel a gondolatok nem semleges dolgok, ezért:

a) elsősorban, bölcs körültekintéssel kell hozzájuk viszonyulnunk. Tudva azt, hogy bűnös emberek vagyunk, szem előtt kell tartani, hogy gondolataink kisebb vagy nagyobb mértékben a bűn által meg vannak fertőzve. Káin figyelmen kívül hagyta ezt a fontos tényt, és szabad utat engedett bűnös gondolatainak. Ebből előbb irigység, majd versengés, később gyűlölet, végül gyilkosság származott abból, hogy hányaveti módon bírálta felül a szívében megfogalmazódó gondolatokat (1 Móz. 4: 3-5). Isten speciálisan figyelmeztette Káint arra, hogy zabolázza meg gondolatait, de ő ennek ellene állt, amiből tragédia származott (6-7. versek). Káinnak látnia kellett volna, hogy a gonosz gondolatok izzásba hozták egész lényét, le kellett volna csillapítania magát, és magába kellett volna szállnia. Ehelyett utat engedett a gondolatok által betörő Sátánnak, és szabadjára engedte szívének minden gyűlöletét. Hát ezért nem mindegy, hogyan viszonyulunk gondolatainkhoz.

b) másodszor, mivel a gondolataink bűnnel fertőzöttek, foglyul kell ejtenünk azokat. A 2 Kor. 10: 5 azt mondja, hogy „Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak”. Itt a hangsúly a foglyul ejtésen van. Az itt szereplő aichmalotidzo szó letartóztatást, megbilincselést, lefogást, hadifogságot jelent. Szívünkben lelki karantént, lelki koncentrációs tábort kell felállítanunk gondolataink számára.

Néhány évvel ezelőtt nagy madárinfluenza mizéria volt. A reptereken speciális hő kamerákat állítottak fel, amin minden embernek át kellett mennie, aki utazni akart. Ellenőrizték, hogy nem hordozzák-e magukban a kórt. Ez kimondatlan karantént jelentett. Így kell eljárnunk gondolatainkkal is. Meg kell kötöznünk őket, korlátoznunk kell a mozgásukat addig, míg le nem ellenőriztük, hogy nem visznek-e tévutakra minket. Ha kiderül, hogy gonoszak azok, megkötözve kell tartanunk őket, nem engedhetjük be az életünkbe azokat, nehogy tönkre tegyék bennünk Krisztus munkáját. Nekünk magunknak kell végeznünk velük. Mert ha szabadjára engedünk egyet, és eljátszadozunk velük, akkor a végén mi leszünk az ő játékszerük. Vagy mi végzünk a gonosz gondolatainkkal, vagy azok végeznek a mi keresztyénségünkkel, és végső soron lelkünkkel.

c) harmadszor, meg kell nyernünk a gondolatokat Krisztusnak. Nemcsak saját gondolatainkra kell odafigyelnünk, hanem másokéra is. A mi vitézkedésünk nem test és vér ellen való. Isten a keresztyén gondolatrendszert, világnézetet azért adta, hogy ezzel leromboljuk az istenellenes gondolatrendszereket. Csodálója vagyok például Kent Hovindnak, aki kreacionista tudományos szakértőként nagy küzdelmeket folytat a materialisták ellen. Ezt nem passzióból teszi, hanem azért, hogy embereket nyerjen meg a Krisztusnak. A kataireo szó ledöntést, egy gondolat hatalmának megdöntését, egy elv elleni forradalmat jelent. A keresztyének ilyen módon a lelki szabadságharcosok, akik a Sátán diktatúráját akarják megdönteni, és Krisztus szabadságának kegyelmes ízét árasztják szét.

Ne legyünk naivak, és ne engedjük, hogy a Sátán megcsaljon minket. Mert vagy mi támadjuk a Sátán lövészárkait, vagy ő zúdítja ármányos gondolatainak össztűzét ránk. Tevékenyen támadnunk kell a körülöttünk felmerülő gonosz gondolatokat. Testvérek, gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy ez nem más, mint az evangélium hirdetése. Mi arra vagyunk rendelve, hogy másokat győzzünk meg. Nem lehetünk tétlenek, minél több foglyot kell ejtenünk, hogy felébredjen lelkiismeretük, hisz az ördög elbódította őket. Ha nincs támadás, nincs fogoly, és nincs gyarapodás. Ha nem támadunk, elveszítjük a háborút, mert a Sátán nem fog békét kötni velünk. Egy tanulságos példát mondok nektek. Az indokínai háború legnagyobb jelképe Bin Dien Phu falu volt. A francia idegenlégió legjobb katonái ásták itt be magukat, felkészültek a legmasszívabb védekezésre. Ez azonban megpecsételte sorsukat. Védekezésből nem lehet háborút nyerni. Néhány hét szívós csata után a vietmith partizánjai lassan, nagy veszteségek árán legyőzték a franciákat, lemészárolva mindenkit. Amíg támadott a légió, veszteségei voltak, de nem állt vesztésre. Mihelyt csak védekezett, ez eldöntötte a háborút. A misszióról való lemondás az Egyház lassú kínhalálát jelenti.

III. Milyen haszna van a jól kezelt gondolatoknak? A jó dolgok hasznot hajtanak, az ember javát szolgálják. Így van ez a gondolatokkal is. Csak két dolgot szeretnék kiemelni, amiben javunkra vannak az Istennek tetsző gondolatok.

1) Megváltoztatja és felvirágoztatja lelki életünket. Amikor az Ige azt mondja, hogy változzunk el értelmünk megújulása szerint (Róma 12: 1), akkor pontosan azt érti ez alatt, hogy teremjünk Istennek tetsző gyümölcsöket. Az ó-ember naponkénti megöldöklését a gondolatok szintjén kell elsősorban megvívnunk, hisz abból származnak a szavak és tettek. Például az Ábrahám és a Lót közötti különbség a gondolat szintjén dőlt el. Ábrahám abból a gondolatból indult ki, hogy mindenben Isten akaratát keresse, és annak vesse alá magát, míg Lótot nagyon is foglalkoztatták a külső dolgok, amik aztán tönkre is tették megszentelődését. Isten gondolatai örökre megmaradnak (Zsolt. 33: 11), ha arra támaszkodunk, mi is megmaradunk örökké, és életünk Neki tetsző lesz.

Olyanokká válik életünk, mint a folyó mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét (Zsolt. 1: 3), és lombja a szárazság közepette sem hervad el, mert mélyen gyökerezik. Nem teremjük meg a szentség gyümölcseit, ha nem kezdünk el gondolati szinten törekedni a szentségre. A szent tettek a szent gondolatokban gyökereznek. Isten Lelke csak ott öntözi az élet vizével lelkünket, ahol a szent gondolatok a locsolótömlő.

2) Megóv bennünket attól a veszélytől, hogy a Sátán uralmat vegyen életünkön. Isten több emberének életrajzát olvastam el, akik a kommunizmus alatt raboskodtak. Sokan nem jutottak az Ige olvasása által naponta eledelhez, mert a rendszer mindent elkövetett, hogy megakadályozza, hogy a táborokba Biblia jusson. Ezek az emberek mégis meg tudtak maradni Isten mellett. Miért? Mert a gondolataikat a kommunizmus nem tudta bilincsbe verni. Ezek az emberek Isten gondolataival voltak tele, és ez a teljesség kiszorított és visszavert minden támadást, ami a világ felől közelített. Az Istennek tetsző gondolatok megvédenek minket az ellenségtől. A zsoltáríró is tudta ezt, ezért mondta sokszor, hogy „Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról; és elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom. Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?” (Zsolt. 77: 12-14). A gondolatokat a kegyesség által így szövetségesünkké tudjuk tenni. Szükségünk is van erre, hisz naponként nagyon sok impulzus, behatás ér minket, amik szeretnének meggyökerezni szívünkben. Lelkünknek nincsenek fehér foltjai, a gondolatok polcán minden hely foglalt. Ezért nap, mint nap szelektálnunk kell. Csak akkor tudunk a megszentelődésben előre haladni, ha szívük polcán egyre több gondolat felett Isten veszi át az irányítást. A bukást mindig az istenes gondolatok háttérbe szorulása okozza.

 

A téma nagy, az előttünk álló feladat nehéz. A helyzet mégsem reménytelen. Azt szeretném, ha ezt a gondolatot elültetnétek és naponként a reménység vizével locsolgatnátok szívetek virágágyásában: „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1 Kor. 15: 58). Ez a gondolat meg fogja teremni életetekben az Istennek kedves életet.

 

                                                                                                                      Ámen.

 

   

 

 

Pápai Ernő: Gondolatok teremtő ereje, és veszélyei a hívő emberre hozzászólásai

Szólj hozzá

0.039 mp