Kereső
Belépés
Szavazás

Fel mered e vállalni Jézust Megváltódnak mások előtt is?

Pápai Ernő:Mit mond a biblia a boldogságról?

Mit mond a Biblia a boldogságról?

„Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok” (1 Pt. 1: 13).

 

„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el”(1 Pt. 5: 8).

 

„Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott”

(Zsolt. 33: 12).

 

            Ha most, ezen a héten kimennénk, és egy rövid közvélemény-kutatást végeznénk Beregújfaluban mondjuk száz ember részvételével, hogy az eredmény reprezentatív legyen, és megkérdeznénk ezeket az embereket, hogy szeretnének-e boldogok lenni, gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy nagy valószínűség szerint erre a kérdésre megközelítőleg száz százalékban igen választ kapnánk. Gyakorlatilag mindenhol mindenki boldog akar lenni. Népszerű és sikeres akarsz lenni? Hitesd el az emberekkel, hogy boldoggá akarod őket tenni, és tűzön-vízen követni fognak – ez ma az ügyeletes nézet.

            Látjuk, hogy a boldogság kérdése egy olyan kérdés, amely mindenkit érint. Ha pedig ez a kérdés ilyen fontos, akkor keresztyénekként jó válaszokat kell rá adnunk. Azonban ahhoz, hogy ezt ténylegesen meg tudjuk tenni, időnk függvényében bele kell ásnunk egy kicsit magunk a témába.

            1. Mit mond a világ a boldogságról? A világ mást sem akar, mint a boldogságot. Ezt akarja a szerelem, a filmek, a hétköznapi tevékenységek, a kikapcsolódás, a házasság, a munka, a ruházkodás, a nagylelkűség, szóval minden által elérni. A világ arra törekszik, hogy egy olyan boldog állapotot érjen el, amelyben mindenki megbecsüli és dicséri az embert, amelyben nincsenek anyagi és kapcsolati gondok, amelyben minden azt szolgálja, hogy az ember jól érezze magát, és teljes biztonságban legyen.

            Röviden fogalmazva, a világ gyakorlatilag egy paradicsomi állapotot akar, egy olyan paradicsomi állapotot, amelyben Ádámnak és Évának volt része. Az ember minden lélegzetvételével arra az érzelmi szintre akar visszajutni, amiből kiesett. De Isten nélkül. A világ nem az állapot, hanem az érzelem szintjén akarja visszaállítani a paradicsomot, de az érzelmek szintjén – MINDENÁRON! A világunk tragédiája, sőt nagyon sok keresztyén ember igazi tragédiája az, hogy valójában a boldogságról egy hamis képet alkotott, és most sem az igazi boldogságot akarja megragadni, hanem annak egy elképzelt és valójában ebben a világban egy elérhetetlen és kitalált formáját. A Sátán így igazából egy nem valós dolog utáni vággyal megfosztja az embereket mindattól, ami az övék lehetne az Istennel való megbékülés által. Mert a Sátán nagyon jól tudja, hogy a boldogság igazi forrása ezen a világon – a Krisztus által elnyerhető kegyelem. „Boldog lehetsz, Izráel, van-e hasonló hozzád? Nép, amelyet védelmez az Úr!” (5 Móz. 33: 29).

            2. Mit mond a Biblia a boldogságról? Ha megvizsgáljuk, hogy mit is mond a Szentírás a boldogságról, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy a boldogság mindenhol össze van kötve az embernek, Istennel való kapcsolatával. Ha nincs élő kapcsolatod az Istennel, igazából sosem lehetsz boldog. Az Ószövetség a boldogságot mindenhol az esher szóval aposztrofálja, ami egy örömteli, áldott, boldog állapotot jelöl. Ha Istennel járok – boldog vagyok. Ha Istennel szembe megyek – boldogtalanságon kívül semmi mást nem aratok. „Ó, Uram, legyen figyelmes a füled szolgád imádságára és szolgáid imádságára, akik boldogok, hogy félhetik a te nevedet!” (Neh. 1: 11).  „Én pedig ezt mondom: Bizony szerencsétlenek ezek; bolondok, mert nem ismerik az Úrnak útját, Istenüknek ítéletét!” (Jer. 5: 4). Ezt mondja az Ige.

Szóval, azt kell látnunk, hogy a Biblia és a világ elképzelése a boldogságról merőben eltérő. A világ a jó érzést tartja a boldogságnak, az Ige pedig azt nevezi boldogságnak, ha Istennel békességünk van, és az Ő vezetése alatt állunk. „Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg!” (Jób 5: 17). Boldog, akit Isten tanít, vezet, helyreigazít. Végső soron ugyanis ez tesz minket igazán boldoggá, mert ez a mi teremtési célunk lényege! „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal” (Zsolt. 1: 1-2). Mind a boldogság (esher) állapota, mint a gyönyörűség (hapec) érzete Istenhez köthető. A kettő együtt csak a hívő ember megszentelődésében találkozik.

Talán ezt a gondolatot két példával lehetne a leginkább illusztrálni. Az egyik a Boldogmondások. A boldogság (makariosz) olyan fogalmakkal van összekapcsolva, mint az igazság éhezése, a sírás, az irányukba tanúsított gyűlölet stb. (Mt. 5). Az Ige azt mondja itt, hogyha probléma is éri a hívő embert, mindennek végén nemcsak az vigasztalhatja, hogy Istent szolgálta, hanem Isten örömteli érzésekkel is meg fogja jutalmazni! (3 – 12. versek).

A másik példa pedig maga a Mennyei Mesterünk. Jézus azt mondja, hogy „A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál” (Mt. 10: 24). Nézzük meg az Ő életét! Hiszem, hogy ha volt valaha boldog ember a földön, akkor Ő az volt! Annak ellenére, hogy Ő éhezett, szomjazott sokszor, fázott, és megvetett volt, mégis boldog volt! A boldogság kérdésében pedig ki lehetne nagyobb példakép számunkra, mint az Isten Fia? Ugyanakkor Ő a mérce is. Azt láthatjuk az Igében, hogy a boldogság és a szenvedés nem mond egymásnak ellent. Ha még Neki is ennyit kellett szenvednie a boldogság mellett, akkor nem Isten ellen való lázadás-e arra törekedni, hogy valami olyan jó érzést űzzünk, ami nem valós? Úgy gondolom, nem, ha a helyes nézőpontot követjük.

3. Mik a boldogság összetevői, és van-e teljes boldogság a földön? Tisztáztuk, hogy milyen nagy különbség tátong a világ szerinti boldogság és a Biblia által felvázolt boldogság gondolata között. Mindkét esetre jellemző, hogy három összetevője van a boldogságnak. Mi ez a három összetevő? Az, hogy kik vagyunk, az, hogy milyen a hozzáállásunk, és az, hogy milyenek a körülményeink. Itt tovább lépünk, és csak a biblikus értelembe vett összetevőkkel fogunk foglalkozni.

Először is az a nagy kérdés, hogy nem bűn-e a boldogságra való törekvés? Önmagába véve nem, hacsak akaratunk vagy körülményeink jobbá tételére való törekvésünk nem ütközik bele az Isten akaratába, és figyelembe vesszük azokat a folyamatokat, amelyek az erkölcsi értelembe vett semleges dolgokat rossz irányba viszik.

Mivel egy bukott világba élünk, nincs teljes boldogság és nem is lehet. Szomorú, hogy Rick Warren és Joel Ousteens által napjaink keresztyénsége meg van csalatva, és sok keresztyénnek nagyon hasonlít a boldogságról való elképzelése ahhoz, amit a világ olyan serényen reklámoz. El kell vetnünk az olyan törekvéseket, amelyek ezt próbálják velünk elhitetni, és ilyen irányba próbálja elmozdítani hívő életünket. Ez a csalódáson és az alakoskodáson kívül sehová máshová nem vezet. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy józan módon ne törekedhetnénk az Istennel való közösségünk, és az abból és egymás közösségéből származó örömünk megfelelő kiaknázására. A bűn azonban mindig ott lesz, és sok esetben próbálja minél inkább megrontani örömünket és boldogságunkat.

Mint mondtam, a boldogságunk legnagyobb hányadát az teszi ki, hogy kik is vagyunk. A boldogságérzetünk felét meghatározza az a tudat, hogy megbékéltünk Istennel. Ha semmilyen más pozitív dolog sem történne egész életünkben, magának ennek a ténynek is hatalmas hálával kellene eltöltenie minket. Talán a legnagyobb példánk ebben az Igében a szegény Lázár (Lk. 16). Gyakorlatilag semmi pozitív dolog nem volt életében, mégis ahhoz képest boldog volt, mert az örökkévalóságra nézve igaz reménysége volt! És ez nem szégyenült meg. „Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak” (Zsid. 12: 11).

Másodsorban a boldogságunk nagyban függ a hozzáállásunktól. Vagy azt mondhatom, hogy megszentelődésünk fokától. Minél inkább figyelembe vesszük Isten törvényét, akaratát, és minél inkább alávetjük magunkat annak, annál boldogabbak leszünk.

Harmadszor pedig boldogságunk kapcsolatban van a körülményeinkkel is. Habár ez a legkisebb ható erő (sokszor mi mégis a legnagyobbnak tartjuk), mégis egy fontos pont. Minél inkább képesek vagyunk javítani körülményeinket, annál inkább kihatással van mindez a közérzetünkre és az örömeinkre. Ily módon például Ábrahám vagy Dávid állapota sokkal irigylésre méltóbb volt a szegény Lázár helyzeténél. A két előbbinek sokkal kevesebb gyötrelmet kellett kiállnia, mint az utóbbinak.

4. Mi van, ha nem vagyok boldog? Ma nagyon sok olyan keresztyénnel találkozunk, aki nem érzi boldognak magát. Ha valaki nem érzi boldognak magát, akkor arra nagyon oda kell figyelnünk. Ha valaki nem érzi boldognak magát, annak mindig oka van! Én most csak három gyakori okot hozok fel, de ettől jóval több van: konkrét bűn, hálátlanság, nehéz körülmények. Mindháromra oda kell figyelnünk. „Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni” – mondja Jakab (4: 2-3).

A legtöbb esetben valami konkrét bűn áll a lehangoltság hátterében. Isten az Ő Igéjében világosan kijelent valamit, de mi annak az ellenkezőjét tesszük, vagy elmulasztjuk megtenni azt, amit Ő előirányzott számunkra. Péter és a több tanítvány boldogtalanságának és lehangoltságának az volt az oka, hogy elárulták Jézust (Mt. 26: 31, 56). Míg nem tartottak bűnbánatot, és nem nyertek bíztatást, addig fennállt ez az állapot. 

A másik ok a hálátlanság lehet. Isten oly sok mindennel megajándékoz minket, ami örömre indíthatná a szívünket, mivel azonban mi elmulasztjuk a hálaadást, bűnös kapzsiságunk és elégedetlenségünk csak lehangol bennünket. Dávidnak nagy vagyont adott az Isten és sok feleséggel rendelkezett, mivel azonban nem értékelte és nem volt érte hálás, vagy a hála meghidegült benne, elragadta még egy leghűségesebb emberének feleségét, Betsabét, is. Ami aztán mély boldogtalanságba döntötte (Zsolt. 32: 3). Mikor a hálaadás hangja elnémul, ott hamarosan a boldogtalanság bús dallama fészkeli be magát.

A harmadik ok gyakran a nehéz körülmény. A nehéz körülmény még nem feltétlenül egy bűn vagy vétek következménye. Lehet az próba is, de könnyen boldogtalanságba csaphat át, mert nem vagyunk hajlandóak szembesülni azzal, hogy Isten szuverén, és úgy alakíthatja az életünket, ahogyan Neki tetszik. Ilyen helyzetbe került például Aszáf (Zsolt. 73: 2-3, 21-26).

5. Mit tehetek az Isten szerinti boldogság eléréséért? Nem lenne teljes ma esti eszmefuttatásunk, ha nem adnánk néhány konkrét gyakorlati tanácsot is arra nézve, hogyan váljunk a Biblia szerint boldogokká.

a. Legyünk engedelmesek. Semmi sem visz közelebb a boldogsághoz minket az engedelmességnél. Az engedelmesség méhében formálódik ki a boldogság. A tettek maguk után vonják az érzelmeket is, az érzelmek és a szenvedély hajszolása azonban magába véve csak szeszélyesekké és kiábrándultakká tesznek minket. Ld. Amnon esetét (2 Sám. 13: 2, 15). Az engedelmesség nem mindig vonja maga után a boldogságot, de mindig tiszta lelkiismerettel ajándékoz meg.

b. Legyünk elégedettek. Sokszor Isten nem azt adja nekünk, amit vártunk, de mindig azt adja, ami hasznos és üdvös a számunkra. A boldogság érzése illékony dolog. Az Isten kegyelme és útmutatása ezzel szemben kőszikla. Jöhetnek nehéz idők, azonban Isten azt mondja, hogy „az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak” (Zsolt. 33: 18). Isten „éhínség idején” (19. vers) is gondot visel azokra, akik Tőle várják boldogságukat. Az elégedettség már magába véve is fél boldogság. Akik nem így tesznek, örökké szomjazni fognak, és csak egyik bűnből a másikba esnek (2 Tim. 3: 4-7).

c. Legyünk hálásak. A hála mindig a függő állapotunkra utal. Arra emlékeztet minket, hogy semmink sincs, és kegyelemből élünk. A hálás emberek olyanok, mint Méfibóset. A legnagyobb dolog az volt számára, hogy a király közelében lehetett (2 Sám. 19: 30). Ha igazán hálás a szívünk, akkor az Ajándékozóra, és nem ajándékokra fogunk tekinteni! Legtöbb esetben, ha így járunk el, az ajándék is ráadásul a mienk lesz.

d. Legyünk éberek. A világban élünk, de nem a világból valók vagyunk. Ezt a mentalitásunkat azonban a világ nem tolerálja, és nem nézi jó szemmel. A világ mindig a maga képére és hasonlatosságára akar minket formálni. Ne engedjük! Ne engedjük, hogy a világ boldogságról alkotott képe megcsaljon minket. Mert a világ örömeinek hajszolása csak veszedelembe visz minket. „Nem hagyja az Úr éhezni az igaz embert, de a bűnösök mohóságát elveti” (Péld. 10: 3). A világ csak az erkölcstelenség által megszerezhető örömöket ismeri. Az ő gyümölcse tiltott és káros számunkra. Vigyázzunk, nehogy megváltozzon ez irányban a világnézetünk!

e. Legyünk készek elfogadni, hogy a boldogság kiteljesedése csak a mennyországban valósul meg. Vannak keresztyének, akik egész életükben mást sem csinálnak, mint a boldogságot keresik, miközben elhanyagolják kötelességeiket, és megfeledkeznek arról, hogy nem a boldogság keresésére, hanem az Istennek való szolgálatra teremttettek! Az Ő házának kapuin belül természetesen jelen van a boldogság, a harmónia, és a kiegyensúlyozottság, de nem ez a legfőbb szempont. Péter apostol ír a szolgáknak, és ott eléggé reális módon ecseteli feladatkörüket (1 Pt. 2: 18). Igaz, hogy mi a legirgalmasabb és szeretőbb Úrnak szolgálunk, de ez a tény nem ment fel a szolgálat fő szempontja alól – hogy elsősorban Urunk akaratát és jótetszését keressük.

 

Időnk lassan kitelt. Ennyi eszköz állt csak rendelkezésünkre ahhoz, hogy ezt a témát egy kicsit kitárgyaljuk. Habár nagyon fontos és mindenkit érintő a boldogság kérdése, tudni kell, hogy nem ez a legfontosabb dolog. A legfontosabb az, hogy Isten megdicsőüljön, és ha minden tettünkben ez fog minket vezetni, a boldogság akkor is közel fog állni hozzánk, ha azt nem is érjük el abban a formában, amelyben szeretnénk.

Ha meg vagyunk váltva, eleve olyan csodás boldogság birtokában vagyunk, amiről a világ csak ábrándozhat, és ami után csak sóvároghat. Mert nekünk reményünk van a kiteljesedésre, míg a világ előtt csak az ítélet van. A kegyesség útja mindig az öröm patakpartja mellett vezet el, míg a világ örömkeresése a kiábrándultság pocsolyájában ér véget. Istennek tetszően maradjunk éberek, és az Ő dicsőségét szem előtt tartva keressük a Neki tetsző örömöket! „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket” (2 Kor. 7: 1).

 

 

                                                                                                         

                                                                                                                      Ámen   

 

 

     

 

 

 

Pápai Ernő:Mit mond a biblia a boldogságról? hozzászólásai

Szólj hozzá

0.046 mp