Kereső
Belépés
Szavazás

Fel mered e vállalni Jézust Megváltódnak mások előtt is?

Szokások és hagyományok Isten népe életében

v2013-05-12. Úrnapi igehirdetés. www.evrefberegujfalu.wordpress.com

Beregújfalui Evangéliumi Református Egyház. Tóth Zoltán gyülekezeti lelkipásztor

 Szokások és hagyományok Isten népe életében

Ap Csel 13: 32-52

Antiókhiából Anthiókiába. Így lehetne ezt az útvonalat leírni, amit eddig Pál, Barnabás és Márk megtettek. A Szíriai Antiókhia az első pogányokból lett keresztyén gyülekezet. Ez a kiinduló pont.  Rövid idő alatt több ébredést is átélt, a tanításban megerősödött, és ez lett a világon az első gyülekezet, akik rendszeresen misszionáriusokat küldtek ki más országok idegen népeihez. Ez Pál apostol és munkatársainak a három missziói útja. Egy gyülekezet, amely missziós utat indít ez a szíriai Antiókhia. Egy gyülekezet, ahol Isten igéjére nyitottak, ez pedig a pizidiai Antiókhia zsidó közössége, ahol Pál most hirdeti az igét. Ebben a városban sokan hallgatták az igét. Akik hitre jutottak Isten gyermekei lettek, de akik szándékosan benne maradtak a bűnben és a sötétségben, azok az ördög szolgálatára adták magukat. Ez történt Antiókhiában. Egy olyan gyülekezet lett az antiókhiai zsidó népegyház, ahol a vallásos féltékenység Isten ellen harcolt. Pedig Isten ellen nem lehet harcolni. Áldott ébredések történtek a pizidiai Antiókhiában, de nyomában azonnal keresztyénüldözés is kezdődött, ettől függetlenül Isten igéje elterjedt az egész tartományban, az antiókhiai keresztyének pedig örvendeztek, hogy Isten az ő kegyelmébe fogadta őket. Az antiókhiai keresztyén gyülekezet meg ilyen közösséggé lett. Szolgáló, örvendező, Isten igéjének engedelmeskedő gyülekezet.

1.       Pál missziós szokásai

Pálnak voltak missziós szokásai. Például, hogy szombatnapon hirdette az evangéliumot. Nem a vasárnap miatt, hanem a zsidók miatt volt ez így. A zsidók köztudottan szombaton gyűlnek össze a zsinagógába, Pál pedig ehhez alkalmazkodott. Az Úr napja ettől nem szűnik meg, hogy Pál szombaton tud missziót végezni. Az első keresztyének is az Úr napját tartották a fő istentiszteleti napnak, ami egyben az úrvacsora alkalma is volt. (Lásd: Ap Csel 20: 6-7)

Zsidó szokás volt, hogy egy távolról jött egyháztag, főleg egy rabbi szólhatott a többi buzdítására. Pál erre a hagyományra épít. Pál keresi a kapcsolódási pontot. Aztán szeretettel, de nyíltan szól. Döntésre hív, erősíti a megtérteket. Nem ijed meg a nehézségektől és kitart, ha üldözés támad. De lép, amikor eljön az ideje, hogy lépni kell. A gyülekezetekben visszaúton presbitériumokat választ, és leveleiben erősíti őket, valamint visszatér rendszeresen, hogy hirdesse az igét a már megalapult gyülekezetekben. Ez volt Pál missziós szokása. Ez egy Isten előtt kedves szokás volt, mert az igére alapult.

2.       Pál igehirdetési szokásai

Pál igehirdetése az Ószövetségre épül. Az alapján hirdeti Jézus Krisztust. Beszél a prófétáknak adott ígéretekről, amelyek Jézus eljöveteléről szólnak. A Krisztus tanításában, a keresztyénségben nincs új, csak amit a próféták megmondtak. Ami ott elhangzott, sok minden érvényes mindmáig: házasság, teremtési rend, 10 parancsolat, szövetségteológia, stb… Természetesen az is, amit Jézusról mondtak. Csak a ceremóniák és az Izráel állami törvényei maradtak el, mert az újszövetségi egyház már más felállásban van. Jézus után pedig nem kell sem áldozat, sem szombattartás, sem semmilyen más mózesi ceremónia, hisz minek az árnyék, az előre mutató jel, ha már eljött a Messiás?

 Pál apostolnak teljesen természetes, hogy az Ószövetségre alapoz, abból kiindulva hirdeti Jézus Krisztust, akinek eljövetelét és isteni mivoltát Dávid megprófétált, Keresztelő János felismert, Isten a feltámadás által megbizonyított, és az apostolok, mint ennek tanúi, elhirdettek a világban.

Pál igehirdetése a kegyelemet és a felelősséget egyaránt hirdeti. Hirdeti Isten gazdag bűnbocsátó kegyelmét Jézusban, de hirdeti azt is, hogy el lehet ezt felelőtlenül utasítani és ki lehet gúnyolni. Figyeljük meg, milyen szépen ott van Pál igehirdetésében a bűnbocsánat is és a felelősség is:

„Vegyétek tehát tudomásul, atyámfiai, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát… Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék, amit megmondott az Úr a próféták által: Lássátok meg ti gúnyolódók, és ámuljatok el, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek.”

Ahogy Pál ezeket az igéket hirdette, ott a pizidiai Antiókiában pontosan be is teljesedett minden. Voltak, akik megértették és elfogadták az igét, és Jézusban bűnbocsánatot nyertek, de voltak, akik elutasították és ellene lázadtak. Jézus istenkáromlói és üldözőivé lettek. Addig nem is nyugodtak, míg Pált és Barnabást a városból el nem üldözték.

Milyen szomorú ezeknek a sorsa, akik az ige hallgatóiból az ige üldözői lettek. Ez egy lelki törvényszerűség. Nem lehet felelőtlenül tudatlanságban maradni. Nem lehet felelőtlenül elutasítani az igét, nem tanulmányozni a Biblia megszentelődésre vagy gyülekezeti életre vonatkozó részeit, nem lehet úgy tenni, mintha hitvalló református eleink a Biblia igazságait nem foglalták volna össze tanulmányozható formába a református hitvallásokba. Aki ezt meg meri tenni, az előbb-utóbb Isten népének az üldözőjévé válik. Valaki egyszer azt mondta, hogy a Sátán kezében a legnagyobb fegyver, hogy tudatlanságba tartja az embereket, hogy ne ismerjék az ige tanításait. Ez így van.

Ilynek voltak a pizidiai zsidók, mert nem akartak tudni Jézusról, és arról sem, amit a próféták róla írtak végig az Ószövetségben. Ezért egy idő után nyíltan felvállalták, hogy szembefordulnak az igével és annak hirdetőivel.  De Isten mégis elvégezte a jó munkát, annak ellenére, hogy az igehirdetőket onnan elüldözték.

Isten kiválasztása érvényben van, ezért mindig is lesznek, akiket az ige szíven üt, akikből új keresztyének lesznek, és belőlük új keresztyén gyülekezet formálódik. Isten Szentlelke ellen lehet vétkezni, de harcolni ellene nem. A Szentlélek Isten Isten, és az ember ellene nem harcolhat. Meg lehet próbálni, sokan ma is megteszik, de annak értelme nincs.

Isten neve megdicsőül még akkor is, ha az ő gyermekeit üldözik. Pál és Barnabás elment a pizidiai Antiókhiába, hogy hirdessék az igét a szomszédos galatáknak, Lisztra, Derbé és Ikónum városaiban.

Mit jelent a port lerázni? Ezt Jézus parancsolja meg a Lukács 9,5-ben. Az Ószövetségben pedig Nehémiáshoz nyúlik vissza a Nehámiás 5, 13-ban. Azt jelentette, hogy Isten így rázzon ki minden embert a házából és vagyonából, aki az igének és Isten akaratának tudatosan ellene áll. Nem kell ezen szörnyülködni, inkább azon kell, hogy nálunk, Beregújfaluban, hányan ellene állnak az igének és a Krisztus hívásának, akik ezzel bizonyítják, hogy egyenesen száguldanak a pokolra. Ez az, ami szörnyű, nem pedig a Biblia átokmondásai azokra, akik elutasítják az evangéliumot és a Krisztus kegyelmét. A szörnyű az, hogy valaki mer úgy leélni egy életet, és mer úgy meghalni, hogy tudatosan elutasítja az evangéliumot és Jézus Krisztus kereszthalálát. Ez az, ami Pált és Barnabást megbotránkoztatta, hogy még a ruhájuk porát is kirázták. Ez az, ami nagy szívfájdalma ma is a hívőknek, hogy kell a világ, kell az üres hagyomány, kell az üres vallásosság, elvilágiasodott, kiüresedett gyülekezetekben érzik jól magukat még a hívők is, mert minden kell, csak Jézus nem, és az ő igéje nem. Sokszor fáj a szív, de eljön annak is az ideje, hogy ki kell rázni a port. A misszió nem állhat meg soha, csak azért mert egy adott hely tudatosan ellene áll az igének. Ha nem kell az ige, visszük másnak, akinek kell, mert van még Istennek népe Kárpátalján, akiket még elhív magának az Úr.

3.       Isten mai népének a szokásai

Ma Pál missziós és igehirdetési szokásairól volt szó. Hadd essék szó Isten mai népének a szokásairól is. Ma éppen egy szokást ünnepelnek. Ez pedig az úgynevezett konfirmáció. Azért úgynevezett, mert ez a latin szó bizonyságtételt, hitvallást jelent, csak miről tesz bizonyságtételt az, aki maga sem az Úr gyermeke…  Hogy miért nem értünk egyet ezzel a szokással, olvasható a Kiválásunk okai című füzetben és a gyülekezet weboldalán a Rólunk szóló részen. Amit az ige nem támaszt alá, ami hazugság, ami utálat az Isten előtt, az akkor is rossz szokás, ha szép köntösbe van bújtatva, vagy ha régi hagyományokra épül. Evvel így nem is foglalkozunk többet. Mi ezen részt nem vehetünk, a bűnt nem ünnepeljük, nem támogatjuk, és annak nem örülünk, még ha „sátoros ünnep” is lett ez az úgynevezett konfirmáció. Isten népeként nem mehetünk a liberális református konfirmációra sem a templomba, sem a bulira, mert Isten népeként nem ünnepelhetjük a bűnt. Utálat az az Úr előtt és felette rossz bizonyságtétel az emberek előtt.

Vannak azonban más szokások is. Amelyek jó szokások, mert az igére alapulnak. Pál missziós és igehirdetői szokásai. Ezek a szokások az Isten dicsőségére vannak. Jó nekünk olyan szokásokra szoktatni magunkat, amelyeket az Isten dicsőségét építik.

A gyermekeimnek van egy olyan szokása hogy, amikor megjön a Vetés és aratás, akkor az utcában minden családhoz elvisznek egyet. A gyülekezet iratmissziójának egy részét felvállalják. Maguktól, nem mondta nekik senki. Egyik másodikos, a másik harmadikos. Ez egy szokás. Jó szokás? Igen, mert az igén alapul és Isten dicsőségére van. A gyülekezet más családjainak a gyermeki az imaház körüli szolgálatokban veszik ki a részüket. Nem rég festették a kaput, a kaput, udvart rendeztek, gyülekezeti napok szervezésében a fő részt ők viszik. Nem volt nekik mondva, de az évek során valahogy így alakult. Egy szokás lett, hogy az ifjak szervezik a gyülekezeti csendesnapok szabadidős programját. Még tudnák ilyen példákat mondani. Ezek szokások. Jó szokások. Isten népének vannak szokásai, amelyek az igére alapulnak, és Isten dicsőségére történnek. Milyenek a mi szokásaink? Milyen szokások tetszenek nekünk? Liberális vallási szokások? Esetleg törvényeskedő szekták szokásai? Vagy a néphagyomány szokásai? Vagy az igére alapuló, Isten szolgálatában, a Lélek által indított és vezetett dolgok, amelyek kedvesek az Istennek és annak rendszeres gyakorlása szokássá vált?

Az Úr Jézusnak is voltak szokásai. Szokása volt korán reggel vagy késő este elmenni egy magányos helyre imádkozni és csendességet tartani. Szokása volt a barátait meglátogatni. szokása volt életpéldákból és igei példákból egyszerűen megvilágítani nagy hitigazságokat. Szokása volt, hogy egyenesen beszélt, soha nem sértően, de mindig őszintén. Szokása volt mindenben azt keresni, ami Isten előtt szent és kedves. Ez volt az ő szokása, míg a keresztre nem ment és meg nem halt a te és az én bűneimért.

Kedves testvéreim! Ma Pál missziós szokásairól volt szó, meg Isten népe vallásos szokásairól és az Úr Jézus szokásairól. Segítsen Isten abban minket, hogy még a szokásainkban is Jézus legyen a példakép, hogy a szentség, az igének való engedelmesség a szívbe beágyazódott szokássá, rendszeresen ismétlődő cselekménnyé legyen a mi életünkben. Ámen

Szokások és hagyományok Isten népe életében hozzászólásai

  • Antal László Antal László:

    Üdvözlöm!

    Szeretné m ismételten felhívni a figyelmét, hogy a weboldalamról (http://qtp.hu) származó házi áldás mintáknál elfelejtette feltüntetni azok származását. Ezzel gyakorlatilag semmibe vette a munkám. Így kérem ezt pótolni, vagy eltávolítani az oldalról.

    • Doktor Erika Doktor Erika:

      Elnézést kérek, hamarosan pótolom!

    • Doktor Erika Doktor Erika:

      Pótoltam és kijavítottam a hibám! Nem akrtam semmibe venni a munkáját, és nagyon is örülök neki, hogy használhatom! Még egyszer bocsánatot kérek, és köszönöm a figyelmeztetést. Igazán nem vagyok számítógép zseni, egyszerű háziasszony vagyok, és eszembe sem jutott, hogy ezt így kell csinálni! De most már tudom!

    Szólj hozzá

0.033 mp