Kereső
Belépés
Szavazás

Fel mered e vállalni Jézust Megváltódnak mások előtt is?

J. C. Ryle: Az Úr kertje

 

J. C. Ryle

 

 

 

 

 

 

 

Az Úr kertje

 

 

Fordította: Pápai Ernő

 

 

 

 

2010

Olyan, mint a berekesztett kert az én húgom, jegyesem!” (Én. Én. 4: 12)

 

       Az Úr Jézus Krisztusnak van egy kertje. És minden igazán hívő ebben a kertben van. Ők – az Ő kertje.

       Egyik oldalról, a hívők – Jézus Krisztus menyasszonya. Ők mindnyájan egy örökkévaló, megingathatatlan szövetségben vannak Vele. Egybe vannak Vele kötve a hit házassága által; Ő örökre magához kötötte őket, nem tekintve az ő adósságaikra és gyengeségeikre, hiányosságaikra és tökéletlenségeikre. Már nem rendelkeznek leánykori nevükkel, – a Vőlegény nevét kapták. Az Atya Isten úgy tekint rájuk, mint akik össze vannak forrva az Ő szeretett Fiával. A Sátán semmit sem tud ellenük tenni. Ők – a Bárány Menyasszonya: „Az én szerelmesem az enyém, és én az övé” (Én. Én. 2: 16).

       Más oldalról, a hívők – Jézus Krisztus húga. Ők sok mindenben hasonlítanak Reá. Bennük van az Ő Lelke; ők azt szeretik, amit Ő is szeret, és azt gyűlölik, amit Ő is gyűlöl. Az Ő választottait testvéreiknek tartják, Általa rendelkeznek a fiúság lelkével, és azt mondhatják Istennek, hogy: „Te az én Atyám vagy”. Az igazság az, hogy az ő hasonlóságuk a Nagy Testvérrel eléggé gyengécske! De ez mégis hasonlóságot jelent.

       Ezen kívül, úgy is lehet a hívőkre tekinteni, mint Krisztus kertjére. Vegyük csak egy kicsit szemügyre ezt.

 

       I. Jézus az Ő népét azért nevezi kertnek, mert ők nagyon különböznek a világ fiaitól. A világ – olyan sivatag, amely töviseken kívül semmit sem terem. Az ő gyümölcse – egyedül a bűn. Isten szemében ennek a világnak a fiai – olyanok, mint a megműveletlen pusztaság. Függetlenül a tudománytól és a művészettől, az értelemtől és a képességektől, az ékes beszédtől és az állami berendezkedésétől, a költészettől és a kifinomultságtól – függetlenül ezektől, megtérés, hit, szentség és Istennek való engedelmesség nélkül csak pusztaságok maradnak. Az Úr letekint a mennyből, és azt a helyet, ahol nem lát kegyességet, pusztaságként kezeli. Az Úr Jézus Krisztus hívő népe azonban olyan, mint egy zöldellő sziget a földön, olyan, mint egy oázis a sivatag kellős közepén. Ezek az emberek – az Ő kertje.

       Jézus az Ő népét azért nevezi kertnek, mert ők Számára gyönyörűségesek és kedveltek. A földre tekint, és az Ő szíve megtelik szomorúsággal; ha hívő népének kicsiny nyájára tekint, ők kedvesek az Ő számára. Bennük az Ő munkájának eredményét látja, és ez elégedettséggel tölti el Őt. Ő lelkében örvendezik, látva a királyságot, amelyet a kisdedek befogadnak, de a bölcsek elvetik azt. Ahogyan Nóé áldozathozatalának idejében is, Ő olyan illatáldozatot lát, amely kellemes, és Neki megfelelő. Ez csodálatos és figyelemre méltó dolog! Saját szemeikben a hívők utálatosak, szerencsétlen bűnösöknek ismerik magukat. De ennek ellenére Jézus azt mondja: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, mutasd meg nekem a te arcod, hadd halljam a te szódat, szép vagy, mint Tirsa városa, kedves, mint Jeruzsálem – szép, mint a hold, tiszta, mint a nap” (ld. Én. Én. 4: 7; 2: 14; 6: 4, 10-et!). Oh, mélységek! Mindez szinte felfoghatatlannak tűnik, szinte lehetetlennek, de ez mégis így van.

       Jézus Krisztus az Ő népét azért nevezi kertnek, mert Neki kellemes időtöltést jelent annak közepette járni. Ő látja ennek a világnak a fiait, de nem csatlakozik hozzájuk. Az Ő szemei vannak azok útjai, de Ő nem jár azokon, hogy beszédbe elegyedjen velük, ahogyan ezt tette Ábrahám esetében, ahogyan tenné ezt az ember az ő barátjával. Más oldalról, Ő szeret járkálni az Ő szövétnekei között, és látni azt, hogy milyen élénk fénnyel égnek. Ő szereti a szentek közösségét, meglátogatja őket, velük vacsorál, és ők – Ő vele. Neki gyönyörűséget jelent eljönni az Atyával, és együtt lenni az Ő tanítványaival. És ott, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében, Ő közöttük van. Ő szereti felkeresni kertjét, és megelégedni annak gyümölcsével, odamenni egy illatos virágágyáshoz, és szakítani egy liliomot, megvizsgálni, hogyan virágzik a szőlőtő, vannak-e rajta friss hajtások, virágzik-e a gránátalma (ld. Én. Én. 7: 12). Ő egyedi módon érintkezik az Ő népével, Ő közel van hozzájuk, de a világ távol van Tőle.

       Jézus Krisztus az Ő népét azért nevezi kertnek, mert gyümölcsöző, termékeny, és virágzik. Milyen gyümölcsöket teremnek ennek a világnak a fiai? Mi jót tehetnének, ha megtérés nélkül élnek? Ők haszontalan napszámosok, és csak gyomok a talajban. Ők nem magasztalják az Urat, Aki megváltotta őket. Ők nem töltik be a teremtésben nekik rendelt szerepüket. Ezen a világon egyedül vannak, és nem töltik be azt a küldetést, amire a Teremtő létre hozta őket. Az egek harsogják az Isten dicsőségét, a fák, a gabonafélék, a fű, a virágok, a folyamok, a madarak – mind Neki adnak hálát. De a világi ember nem gondol az Istennel, nem szolgál Neki, nem szereti Istent, és nem érez hálát Krisztus megváltói halála miatt.

       Nem ez a helyzet Isten népével. Akik Hozzá tartoznak, azok magasztalják Őt; habár kevés gyümölcsöt teremnek, mégsem terméketlenek és haszontalan szolgák. A világhoz viszonyítva ők olyanok, mint egy kert.

 

       II. Isten kertjének különleges tulajdonsága van. Isten kertje körbe van kerítve.

       A hívők körül kerítés van, másképpen sosem menekültek volna meg. Ebben rejlik az ő biztonságuknak a titka. Nem az ő hűségükben, erejükben, vagy szeretetükben kell azt keresni, – hanem abban a falban, amely megőrzi őket a pusztulástól. Ők – „berekesztett kert”.

       A hívők Isten örökkévaló kiválasztásával vannak körülvéve. Isten már születésük előtt jóval ismerte őket, kiválasztotta őket, és eleve elrendelte őket arra, hogy Jézus Krisztuson keresztül üdvösséget nyerjenek. Ennek a világnak a gyermekei nem szeretik ezt a tanítást hallgatni. Ez megalázza az embert, és nem hagy helyet a dicsekvésnek. Bárhogyan is élnének azonban vissza az eleve elrendelés tanával, igaz az. Ez a tan – a hívő emberek fundamentomjának alapköve, annak az alapja, hogy a világ teremtése előtt kiválasztattak Krisztusban. Ki lenne képes arra, hogy ennek a kerítésnek szilárdságát valóban fel tudná mérni?

       A hívők Isten Fiának különös szerelmével vannak körbe kerítve. Az Úr Jézus minden ember Megváltója, kiváltképpen a hívőké. Neki hatalma van a halál felett, és örök életet az övéi számára, és ezt különös, semmi máshoz nem hasonlítható módon teszi. Ő vérét ontotta a kereszten, de ez a vér csak azokat mossa meg, akik közösségben vannak Vele. Ő mindenkit hív, de csak azokat szüli újjá, és azokat dicsőíti meg, akiket akar. Ő könyörög értük, de nem imádkozik azokért, akik a világban vannak. Ő közbenjár értük, hogy megőrizze őket a gonosztól, hogy megszenteltessenek az igazság által, hogy hitük nem aludjon el. Ki lenne képes arra, hogy leírja ennek a kerítésnek az üdvös voltát?

       A hívők Isten Szent Lelkének munkája által vannak körbe kerítve. Krisztus Lelke hívja ki őket a világból, és úgy elkülöníti őket, mintha közöttük és a világ között valóságos fal lenne. Ő új szívvel, új gondolatokkal, új ízléssel, új kívánságokkal, új örömökkel, új vágyakkal, új irányultsággal ajándékozza meg őket. Új szemeket, új füleket, új szeretetet, új nézetet ad nekik. Ő új teremtményekké formálja őket. Ők újjá születnek, és új életet kezdenek. Valóban nagy a Szent Lélek újjászülő ereje! A hívő és a világ teljesen el van különítve egymástól, örökre el vannak különülve egymástól. Egymás mellé tehetitek a hívőt és a hitetlent, összeköthetitek őket házassággal, egy fedél alatt élhetnek, de nem vagytok képesek arra, hogy közelebb vigyétek őket egymáshoz. Az egyik egy berekesztett kert, míg a másik – nem az. Az elhívás – az a fal, amelyet képtelenség lerombolni.

       Ki lenne képes szavakba önteni ennek a hármas védettségnek vigasztaló voltát! A hívők a kiválasztás, a megmosatás, és a közbenjárás által körbe vannak kerítve, körbe vannak kerítve az elhívás és az újjászületés által. Nagy vigasztalás az, amivel a Szentháromság szerelme körbevesz minket – az Atya, a Fiú, és a Szent Lélek szerelme! „A hármas kötél nem könnyen szakad el” (Pr. 4: 12).

       Az olvasóim közül talán egyesek úgy gondolják, hogy mindez nem szükséges? Én úgy gondolom, hogy ettől a hármas kerítéstől kevesebb képtelen lenne megóvni az Úr kertjét a teljes pusztulástól. Kiválasztás, közbenjárás, és újjászületés nélkül egyetlen lélek sem lenne képes a mennybe jutni. A dühös erdei vadkan megtapodná azt; az ordító oroszlán, eljöve, minden élőt elnyelne. A Sátán a földdel egyenlővé tenné egykettőre az Úr kertjét.

       Ezért áldott az Úr, hogy mi – „berekesztett kert” vagyunk! Áldott az Isten, hogy nem kegyességünkön, vagy érzéseinken, megszentelődésünkön, a jóban, szeretetben, a kegyességben való növekedés, az imádság, a bibliaolvasás, de még csak nem is hitünk, azaz saját erőnk által lehetünk biztonságban. Mindez nem rajtunk áll, hanem az Atya, a Fiú, és a Szent Lélek tevékenységén. Ha ez a hármas fal vesz minket körül, ki lenne képes lerombolni reménységünket? Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?

       Ádám szíve szabad volt a bűntől. Ádám ártatlan volt, nem látott rossz példákat, nem voltak tisztátalan szomszédjai. Sokkal magasztosabb állapot volt a része, mint amiben nekünk van részünk. És Ádám mégsem tudott ellene állni a kísértésnek. Körülötte nem volt kerítés, nem volt fal, amely feltartóztathatta volna a Sátánt. Az Úr kertjének első virágocskája körül nem volt kerítés, és Ádám elbukott! Bárcsak a hívők kitörölnék szemeikből az álmot, és meglátnák, milyen értékes kiváltságokkal rendelkeznek! Ez a legáldottabb öröksége az Úr kertjének. A „berekesztett kert” állapota. Úgy gondolom, hogy ha volna kiválasztás, üdvösség sem volna. Sosem látnék olyan embert, aki üdvösségre juthatna, ha az üdvösség bármilyen formában is tőle függne. Áldjuk minden az Úr Jézust azért, hogy az Ő népe – egy kiválasztott, és egy védelem alatt álló nép, azért, hogy az Ő kertje egy berekesztett kert.

 

       III. Az Úr kertje nem üres: mindig telve van virágokkal. A múltban is telve volt, és telve marad ma is. A hívők – azok a virágok, amelyek megtöltik az Úr kertjét.

       Két dologra szeretnék emlékeztetni az Úr Jézus kertjében található virágokkal kapcsolatban. Valamiben hasonlítanak egymásra. Valamiben azonban különböznek egymástól, ugyanúgy, mint más virágok egy megszokott földi kertben.

 

       a) Valamiben hasonlítanak egymásra.

       1) Mindnyájan átültetett virágok. Az Úr virágjai közül egy sem növekedett maga magától az Ő kertjében. Mindnyájan a harag fiaiként születtek. Egyetlen ember sem születik kegyesen. Minden hívő, aki az Úr népéhez tartozik, valamikor az Ő esküdt ellensége volt. Éppen az isteni kegyelem hívta ki őket ebből a világból. Éppen Krisztus Lelke tette őket olyanokká, amilyenekké lettek, és ültette el őket az Úr kertjébe. Ebben hasonlít egymásra mindenki, aki Hozzá tartozik: mindnyájan át lettek ültetve.

       2) Az Úr virágjai egyforma gyökérrel rendelkeznek. Külsőleg különbözhetnek egymástól, de a föld alatt mindnyájan hasonlítanak egymásra. Mert mindnyájan Jézus Krisztusba vannak ültetve, és meggyökeresedve. A hívők különböző helyeken imádhatják az Istent, és különböző egyházakhoz tartozhatnak, de ugyanazzal az alappal bírnak – Krisztus áldozatával, és az Ő vérével.

       3) Az Úr virágjai egytől egyig az elején gyengék. Rögtön nem kezdenek el pompázni. Az elején hasonlítanak az újszülöttekre, akik gyengék és törékenyek, akiket tejjel kell táplálni, és nem kemény eledellel. Könnyű őket visszafogni a fejlődésben. Mindnyájan így kezdik.

       4) Az Úr virágjainak egytől egyig szükségük van napfényre. A virág fény nélkül életképtelenek. A hívők képtelenek teljes értékű életet élni, ha nem szemlélik Jézus Krisztus arcát. Mindig Reá kell tekinteni, Általa kell táplálkozni, Vele kell közösségben lenni – mert mindez az isteni élet titkos forrása az emberi lélekben.

       5) Az Úr virágjainak egytől egyig szükségük van a Lélek harmatjára. Harmat nélkül lekókadnak. Naponként, állandóan arra van szükségük a hívőknek, hogy a Szent Lélek megújítsa lelküket és gondolataikat. Ha mi élők akarunk lenni, igazi keresztyének, bőven áradó kegyelemre van szükségünk. Belső templomunk minden kamráját meg kell töltenünk.

       6) Az Úr virágjait egytől egyig veszélyeztetik a tövisek. A virágágyaknak szüntelen szükségük van a gyomlálásra. A hívőknek minden nap arra kell törekedniük, a bűnös szokások nem akadályozzák meg őket a növekedésben. Mert a bűn képes arra, hogy megoltsa a Lelket, és megfojtsa a kegyelem hatékonyságát. Mindenkit fenyeget ez a veszély, ezért legyetek óvatosak.

       7) Az Úr virágjainak egytől egyig szükségük van a nyesegetésre és a kapálásra. A virágok maguktól kicsik és csenevészek, satnyák maradnának. Egy figyelmes kertész sem hagyja rózsáit felügyelet és gondoskodás nélkül. A hívőknek éppen így van szükségük gondoskodásra, bíztatásra, a test megöldöklésére, mert különben álmatagokká válnak, és ahogyan Lótnál, náluk felüti fejét az a kívánság, hogy Sodomában telepedjenek le. És ha nem sietnek a metszéssel, gyakran Isten kezdi ezt tenni helyettük.

       8) Az Úr virágjai egytől egyig növekednek. A képmutatókon, a báránybőrbe bújt farkasokon, és a hamis keresztyéneken kívül senki sem lustálkodik. Az igaz hívők sosem a tétlenségre törekednek. Vágyakoznak áldások után újabb áldásokat nyerni, hitre hitet, szentségre szentséget nyerni. Jertek el az Úr kertjének kerítéséhez két vagy három év múlva, és meglátjátok mindezt. Ha mégsem, akkor minden alapotok meg lesz arra, hogy azt gondoljátok, hogy a gyökeret féreg rágta meg. Az élet halad a maga útján, míg a halál csak mozdulatlanságot és rothadást hordoz magában.

 

       b) De, függetlenül attól, hogy az Úr virágjai hasonlítanak egymásra, sokszínűek és egyediek, kertünk virágjaihoz hasonlóan. Beszéljünk erről egy kicsit.

       A hívőknek lehet sok hasonló tulajdonságuk – egy az Úr, egy a hit, egy a Lélek általi keresztség, egy a reménység, egy az alap, egy az Ige előtti mélységes hódolat, egy az imádságban való öröm, egy a megújult szív. Mégis vannak olyan dolgok, amelyekben különböznek egymástól. Általánosságban átéléseik, tapasztalataik egyformák, de egyéni tapasztalataik mégis más és mások. Nézeteikben és érzéseikben különböző árnyalatok jutnak kifejezésre. Nem annyira egyek, hogy mindig és mindenben megértsék egymást. Erre fontos emlékezni! A hívők egy táborhoz tartoznak, de annak különböző képviselői. Alapjában egyek, de a részletekben nem egyformák. Egyek az összes igazság elfogadásában, de különböznek abban, milyen jelentőséget adnak részeinek, egy a gyökérzetük, de eltérnek színpompájukban, egyek abban, amit csak az Úr Jézus lát, de különböznek abban, amit a világ lát.

       Egyes kérdésekben nem érthetitek meg testvéreteket. Nem léphettek úgy fel, mint ők: nem beszélhettek úgy, mint ők, nem viselkedhettek úgy, mint ők, nem nevethettek úgy, mint ők, és nem kedvelhetitek azt, amit ők kedvelnek. Ne siessetek elítélni őket! Ne ítéljétek meg őket egy szó miatt. Ne alacsonyítsátok le őket pusztán azért, hogy nem szimpatizáltak velük, azért, hogy szívetekben kevés olyan húr van, amely harmonikusan hangzana velük, azért, hogy nem vagytok képesen hosszan társalogni velünk, mert hamar azt a következtetést vonjátok le, hogy kevés közös van bennetek! Írjátok fel szívetek hústáblájára, hogy nagyon sok különböző fokozatú, fajtájú, kategóriájú keresztyén létezik. Mindnyájan az Úr kertjében lehettek, és az alapvető tanításokban egységes véleményetek lehet, függetlenül attól, hogy az Úr kertjében különböző fajtájú virágok vannak. Az Ő összes virágja fontos, ezért nem lehet egyeseket megvetni. Az Ő kertjében sokféle virág található.

       1) Egyesek azok közül, akik az Úr kertjében nőnek, hasonlítanak azokra a virágokra, amelyek szépek, színpompásak, de nem illatoznak. Messziről felhívják magukra a figyelmet, odavonzzák a világ tekintetét, de nem lehet több mindent elmondani róluk.

       Ezek olyan keresztyének, akik sokat szerepelnek, olyan népszerű igehirdetők, akik a szószékről sokakat megszólítanak, sokan hallgatják őket, sokat beszélnek róluk, keresik társaságukat. Az ilyen emberek – olyanok az Úr kertjében, mint a tulipánok, napraforgók, bazsarózsák, dáliák. Szépek, élénkek és pompásak, de nem illatoznak.

       2) Egyesek azokra a virágokra hasonlítanak, amelyek észrevétlenek, de a legillatosabbak.

       Ezek olyan keresztyének, akikről a világ sohasem szokott hallani. Ők elkerülik a társadalom figyelmét. Állhatatosak útjaikban, és csendesen haladnak a hazafelé vezető úton. De magukon körül illatot árasztanak.

       Ilyen keresztyénekkel ritkán találkozol, de minél többen ismerkednek meg velük, annál jobban szeretik őket. Kérdezősködjetek valódi természetük felől otthonaikban, családjaikban, kérdezzétek meg férjüket, feleségüket, gyermekeiket, szolgáikat, és azt fogjátok tapasztalni, hogy a világ tizedét sem ismeri szépségüknek és értéküknek. Minél közelebb kerültök hozzájuk, annál több jóillatot árasztanak magukból az Úr kertjének eme lakói. Ők olyanok, mint az Úr ibolyái – csak kevesen értékelik őket, de micsoda illattal ajándékozzák meg azokat, akik ismerik őket!

       3) Az Úr kertjének egyes lakói azokra a virágokra hasonlítanak, amelyek a hidegben életképtelenek.

       Ezek a keresztyének kevés erővel rendelkeznek, kókadoznak a megpróbáltatás napjaiban, és csak akkor bontanak virágokat, mikor körülöttük minden csodás, és meleg van. A megpróbáltatások metszően hideg szele, a nyomorúság hirtelen jött dere földhöz vágja őket. De az Úr Jézus irgalmas, Ő nem engedi meg, hogy feljebb kísértessenek, mint amit el bírnának hordozni. Ő napos és szélvédett helyekre ülteti őket a kertjében. Ő védelmezi őket, és náluknál erősebb növényekkel ülteti körül őket, amelyek a hidegtől megvédik őket. Senki se vesse meg őket! Ezek – az Úr virágai, és a maguk módján, a maguk helyén – szépek.

       4) Egyesek az Úr kertjében olyan virágokra hasonlítanak, amelyek nagyon szívósak, amelyek még télen is virágzanak. Semmi – semmi bánat, sem ellenállás – sem képes megingatni őket. Természetesen, bennük nem található meg az a sok kellem és drága illat, amelyet másokban olyan nagyra értékelünk. Hiányzik belőlük az a finomság, ami egyes embereket olyan megmagyarázhatatlan módon elvarázsol. Néha taszítanak minket durvaságukkal, és elégtelen együttérzésükkel, amely megtalálható másokban. Ennek ellenére, senki se vesse meg őket! Sáfrányra hasonlítanak az Úr kertjében, amelyek a maguk helyén, a maguk módján szépek, és a maga idejében meghozzák gyümölcsüket.

       5) Egyesek az Úr kertjében olyan virágokra hasonlítanak, amelyek sosem illatoznak annyira, mint egy kiadós eső után.

       Ezek olyan keresztyének, akiknek a legtöbb erénye a nyomorúság és üldöztetés idején mutatkozik meg. Napos időkben gondtalanokká válnak, és hogy a maga teljességében mutatkozzék meg szépségük, szükségük van a bánat esőjére. Könnyeikben sokkal jobban megmutatkozik a szentség szépsége, mintsem nevetésükben. Akkor hasonlítanak legjobban Krisztusra, mikor sírnak, és nem akkor, mikor örömmel vannak betelve. Ők rózsák az Úr kertjében: mindig gyönyörűségesek és illatozóak, de különösképpen eső után jellemző ez rájuk.

       6) Egyesek az Úr kertjében olyan virágokra hasonlítanak, amelyek leginkább éjjel illatoznak.

       Ezek olyan hívők, akiknek állandó megpróbáltatásokra van szükségük ahhoz, hogy a kegyelem trónusa előtt találjuk őket. Ők nem képesek elhordozni a szerencsés napok erős fényét – akkor hanyagokká válnak az imádságban, álmatagokká az Ige olvasásában, érdektelenné a mennyei dolgok iránt. Szeretnek Benjáminokként kényelmesen megtelepedni ennek a világnak valamely sarkában. Az ilyen embereket az Úr Jézus gyakran felhők védelme alatt tartja, hogy megőrizze őket az igaz ösvényen. Hullámot hullám után, nyomorúságot nyomorúság után küld rájuk, hogy ne tétlenkedjenek, hanem Máriához hasonlóan, az Ő lábai mellett legyenek, és hordozzák keresztjüket. Ők a sötétségnek köszönhetően illatoznak.

       7) Egyesek az Úr kertjében leginkább akkor illatoznak, mikor megtörettetnek.

       Ezek olyan keresztyének, akik igazi ábrázatuk akkor mutatkozik meg, mikor a legelképzelhetetlenebb megpróbáltatások érik el őket. A megpróbáltatások erős szelei, és viharok törnek rájuk, de ők, a világ legnagyobb megdöbbenésére, illatot árasztanak. Ismertem egy asszonyt, aki hat évig egy padlásszoba fekhelyéhez volt kötve. Gerincbántalmai voltak, nem lehetett rajta segíteni, képtelen volt mozogni, mindentől el volt zárva, ami örömet okozhatott volna neki ebben a világban. De ő Jézus kertjében növekedett – nem volt magában, mivel Ő vele volt. Az gondolhatnátok, hogy nyomott volt a hangulata, de nem – ez az asszony ragyogott. Azt gondolhatnátok, hogy a csüggedés maga alá temette, de nem – ez az asszony örült. Az gondolhatnátok, hogy gyenge volt, és vigasztalásra volt szüksége, de nem – ez az asszony erős volt, és képes volt arra, hogy másokat vigasztaljon. Azt gondolhatnátok, hogy ez az asszony úgy gondolta, hogy sötétség veszi körül, de nem – nekem úgy tűnt, hogy telve van fénnyel. Azt gondolhatnátok, hogy mogorva volt, de nem – az arcát nyugodt mosoly töltötte be, belső békét árasztott maga körül. Ha zúgolódott volna ez az asszony – azt is megbocsátottátok volna neki, helyette boldogsággal és elégedettséggel a hangjában tudott beszélni. Néha az Úr kertjének megtört virágai különösen illatosak!

       8) Az Úr kertjének egyes virágai nem kapnak addig őket megillető tiszteletet, míg meg nem halnak.

       Ezek olyan alázatos hívők, mint Tábitha volt, akik telve vannak jó cselekedetekkel, és tevékeny szeretettel egymás iránt. Ezek nagyon szerény emberek, akik nem szeretik az ismertséget, Urukhoz és Mesterükhöz hasonlóan azt kedvelik, ha jót tehetnek az emberekkel – ha meglátogathatják az özvegyeket és az árvákat, ha gyógyírt tölthetnek azokra a sebekre, amelyekre ez a lelketlen világ nem fordít semmilyen figyelmet, ha szolgálhatnak az egyedülállók felé, ha segíthetnek a megvetetteken, ha hirdethetik az evangéliumot a szegényeknek, nem a tömött pénztárcájú embereknek.

       A mi nemzedékünk nem fordít figyelmet feléjük: de az Úr Jézus ismeri őket, és ismeri őket az Atya is. Haláluk után szeretetük cselekedetei és szeretetük munkái ismertekké válnak. Felírva maradnak azoknak szívükön, akiknek segítettek, és lehetetlen véka alá rejteni őket. Haláluk után ezek az emberek elkezdik elbeszélni ezeket, habár életük során hallgattak erről. Ha nem ismertük értékeiket, mikor még mellettünk éltek, meg fogjuk ismerni azokat haláluk után. Azok könnyei, akik eledelt nyertek kezük által testük és lelkük számára, arról tesznek bizonyságot ennek a bukott világnak, hogy valaki olyan távozott, akit nem olyan könnyű lesz pótolni, hogy űr keletkezett, amit nem is olyan egyszerű kitölteni. Sírjukat nem ez a felirat fogja díszíteni: „Egy nem kívánt ember távozott el”. Az ilyen ember – levendula az Úr kertjében, akit nem értékelnek addig, míg le nem szakították, míg el nem távozott ebből az életből.

       Most engedjétek meg, hogy egypár gyakorlati útmutatással fejezzem be mondanivalómat.

       Van egy dolog, ami az Úr kertjét érinti, és amit abszolút nem látok ebben a világban.

       A világ összes virága elszárad, lekókad, elveszíti az illatát, és végül, eltűnik. A leggyönyörűségesebb virágok sem maradnak fenn örökre. A teremtés legerősebb és legrégibb alkotásai is megszűnnek létezni.

       De ez nem így van azokkal a virágokkal, amelyek az Úr kertjében növekednek. A kegyelem gyermekei sosem halnak meg. Egy rövid időre elaludhatnak, betakaríthatják őket, mikor nemzedéküket kiszolgálták, és a rájuk bízott feladatukat elvégezték. Az Úr állandóan az Ő kertjében foglalatoskodik, és „összegyűjti a liliomokat”, az Ő keblére vonva virágait, egyiket a másik után. De az Úr virágai egymás után feltámadnak.

       Mikor az Úr újra visszatér ebbe a világba, Ő magával hozza népét is. Az Ő virágai újra életre kelnek, még illatosabbak lesznek, még kellemesebbek, szebbek, dicsőségesebbek, tisztábbak, kifinomultabbak lesznek. Dicsőséges testük lesz, az Úrhoz hasonlóan, mindig illatozni fognak az Isten tornácaiban.

       1) Kedves Olvasóm, az Úr kertjében vagy-e, vagy ennek a világnak a pusztaságában élsz?

       Vagy itt vagy, vagy ott. Neked választanod kell. Mit választottál, és mit fogsz ez után választani? Az Úr Jézus hajlandó készségesen átültetni téged. Ő Lelke által veled szeretne lenni. Ő szerettei közé akar sorolni téged. Ő kopogtat szíved ajtaján, az Ő Igéje és Gondviselése által. Ő kedvesen szólítja meg lelkiismeretedet: „Serkenj, ébredj fel, térj meg, tarts bűnbánatot, és gyere!”.

       Oh, ne fordíts hátat Annak, Aki kinyilatkoztatta magát! Ne állj ellene a Szent Léleknek! Értsd meg, hogy a te helyed a kertben van, nem a pusztában. Serkenj fel, övezd fel magad, és fordíts hátat a világnak.

       2) Kedves Olvasóm! Puszta vagy kert – mit választottál?

       Ha a pusztát, akkor magad választotta úton fogsz járni, amit szemeid kívánnak, azért fogsz gyűjteni, hogy tékozolj, magadnak hozva gyümölcsöt, terméketlenné válsz, haszontalan növény leszel, szeret nélkül fogsz élni, és a végén a tövisekkel együtt a tűzre vettetel!

       Ha a kertet, akkor nem a magad választotta úton fogsz haladni. De valami sokkal jobbal fogsz rendelkezni ettől – lesz Istened és Krisztusod. Maga az Úr Jézus fog művelni, öntözni, gondot viselni, átültetni, metszeni, és tanítani. És a végén az élet csokrában találod magad.

       VÁLASZD A BEREKESZTETT KERTET, ÉS ÉLETET NYERSZ!                                 

 

0.052 mp